Töredelmesen bevallom, hogy az Euréka című sorozat rabja vagyok… imádom az őrültebbnél őrültebb tudósok őrültebbnél őrültebb ötleteit megvalósítani engedő kisváros abszurd mindennapjait, a maga izgalmas egyhangúságával. Az utóbbi napokban sok-sok rész végignéztem, varrás, festés közben… ennek az “eredménye” ez a kép is… karikatúra 🙂
Újra pitypang… és még nincs vége 😀
Mondtam, hogy nem hagyom abba a pitypang témát… talán ez lesz a pitypang korszak 🙂
Hát ez most ilyen lett 🙂
Svájcban sokan kerékpároznak. Jellemzően nem közlekedésre használják azonban, mint a hollandok, hanem kifejezetten sportolási céllal… naná… ide a hegyekbe kell is az izomerő, ha valaki bicajozni akar picinykét. Nem is lenne igazán kényelmes kiskosztümben, vagy öltönyben átkerekezni a néhány száz méteres szintkülönbségeket… így hát itt mindenki biciklis feszülős naciban tolja, ami a csajoknak előny, a pasiknak viszont… 🙂
Na de hogy a lényegre térjek, a hegyek. Peti felvette a kesztyűt. A Vevey és Paccots közti 700 m-es magasságkülönbség neki már szinte meg sem kottyan. A főnökével Velence turnét terveznek őszre, fejenként két keréken. Innen jött az ihlet ehhez a képhez, ami tulajdonképpen jóuram születésnapjára készült. (Nem meglepi.)
Amikor ezt a tüzes vöröset felkentem a vászonra, még nem tudtam mi lesz belőle… érdekes módon ennél a képnél a színén kívül semmi előre elképzelt motívum nem lebegett a szemem előtt, nem álmodtam meg, ahogy azt általában szoktam. Mégis, a szín ki akart jönni a tubusból…
A lilán égő kórók, a forróságban összekunkorodó növényszárak mind maguktól kerültek oda… mígnem előttem állt a lángtenger 🙂
annabies 