És megint kezdjük előlről…

Ebben az évben újabb költözéses kalandba vágjuk a fejszénket.

Peti munkát váltott (külön fejezetet érdemelne az egész kaland, de ezt most tapintatosságból kihagyom), jelenlegi isten háta mögötti lakhelyünktől igen-igen messze, így az ingázás nem opció. Két és fél hónapja ott bérel egy kis stúdiót, így hétvégi apuka lett. 😦 Ezt a családot próbáló helyzetet megszüntetendő, úgy döntöttük, hogy követjük. Költözhetnénk a francia-német nyelvterület határára, Biel/Bienne-be, ahol akár könnyen is boldogulhatnánk. Minket azonban nem ilyen fából faragtak… ha már költözés, akkor már ugorjunk a sűrűjébe! Mivel a franciát már egész jól beszéljük 7 év után (főleg a gyerekek), most németül fogunk megtanulni. Egy Bern és Zürich közé eső kis ékszerdobozba szerettünk bele, ott találtunk lakást… télikert, nagy nappali-étkező, kis kert, terasz, nagy garázs, plusz rakodóhelyek… Mi egyéb kéne?

A gyerekeknek beígértünk egy kiskutyust. Az ugye nem elég, hogy “Képzeld, új nyelvet tanulhatsz meg!” vagy “Új barátokat szerezhetsz!”… melyik gyerek dőlne be ennek? Na de egy kiskutya… mindent visz. Már a szerződésünkben is benne van 😀

Szóval nyárig még a Vallée de Joux utcáit koptatjuk, de az új tanévet (ami ott egy héttel korábban kezdődik, azaz augusztus tizenvalahanyadikán) már ott kezdik. Addig otthon egy hét intenzív német tanfolyam, mi meg itt pakolunk/költözünk. Nem várom az újabb pakolást, de tulajdonképpen nem árt a változás. Talán (remélem) egy kevésbé eldugott helyen több lehetőségem lesz nekem is.

Itt mindent megpróbáltam… karácsonyi vásár, kiállítás, művészeti kurzus, iskolában művészeti órák, a Genfi-tó környéki anglofón hölgyek közé való befurakodás, kiállítások Genfben, Lausanne-ban, díszlettervezés stb, de nem jutok előbbre, legalábbis úgy érzem. Talán ideje a vérfrissítésnek…

A ház nem fog hiányozni, a tulaj részéről érkező szenvtelenség, a segítőkészség teljes hiánya, a meg nem értés és “ez a te problémád” (tudniillik, hogy a szerződés lejárta előtt kellene költöznünk… évről évre megújuló szerződés, ami csak január végi költözést tesz lehetővé, amennyiben novemberben jeleztük költözési szándékunkat) indikálják, hogy már akkor is más lakást keresnénk, ha mégsem kellene elköltöznünk… pedig azt hittük anno, hogy barátok vagyunk… de nem… szép volt, jó volt, köszönöm, ennyi!

A barátok hiányozni fognak, a gyerekeknek még inkább. A szomszédok is… kívánni sem lehetne jobbat, és félek, nehéz is lesz hasonlókat találni. Az egyévesnek indult svejci kalandunk tovább folytatódik, immár nyolcadik éve. Megyünk, és felfedezzük a svejci német dialektust, és remélem továbbra is rácáfolhatunk az előítéletre, miszerint a svájciak hűvösek, számítók, elutasítók. Eddig összesen két ilyenbe futottunk bele, ami azért ennyi év alatt szerintem nem rossz. Szóval újabb kalandra fel!

Megint sokat leszek egyedül, úgyhogy számítani lehet több blogbejegyzésre 🙂

Szép napot!
Anna

Daddy’s birthday… Apa szülinapja

Daddy’s birthday. We prepared handmade gifts for him with the kids, and a short film to make him cry 😀

Apa szülinapja. A gyerekekkel mi magunk készíttetünk neki ajándékokat… Meg egy kisfilmet, hogy legyen min sírni 😀

Bunny and Monster making by Kinga & Máté

Fotótartó by Máté… Photo holder by Máté

imageimage

Pencil holder by Kinga… Ceruzatartó by Kinga

image image

Purse, key and phone storage by Me… Pénztárca, kulcs, és telefontartó by Me

image image image

Galerie du Pressoir

22-én, vasárnap Edith Piaf emlékest volt a galériában, a kiállításom keretein belül. Kedves barátnőm, Kárász Eszter színésznő énekelte a jól ismert sanzonokat Pagonyi András harmonikaművész kíséretével a frankofon közönségnek. Tapsoltunk, pityeregtünk együtt lélegeztünk a zenével… érzelmekkel feltöltődve ért véget ez a remek este. Köszönöm Eszter! 🙂
Azok kedvéért, akik nem lehettek jelen ezen a fantasztikus estén, és a kiállításomat sem tudták megnézni, készítettem egy videót, melyben kicsit körbejárom a galériát, a Edith Piaf Mylord című snazonjának hangjaitól kísérve, természetesen Eszter előadásában. Szeretettel Nektek! 🙂

On sunday, the 22nd there was an Edith Piaf soirée in the gallery under my paintings. Eszter Kárász actress, a close friend of mine came from Hungary to sing the well known chansons with the very talented András Pagonyi accordeon-player to the francophone audience. We all applauded, cried and respired with the music… this amazing evening filled up everyone with emotions. Thank you Eszter! 🙂
And for those who couldn’t come to enjoy the concert with us and neither watch my exhibition, I’ve made a short movie… with the Mylord of Edith Piaf, singing Eszter. With love to You! 🙂

PLAY

IMG_5041

Kiállítás… Exhibition

Tegnap volt a megnyitója első igazi, galériás svájci kiállításomnak. Fura volt, de jó. Elég sok ember jelent meg, sokan voltak kíváncsiak a képeimre, ami rendkívüli élmény volt. Sajnos már a készülődést is megkeserítette a gyerekek lebetegedése, amit csak súlyosbított, hogy a megnyitó napján a férjem is ágynak esett. Így aztán a leginkább járóképes családtag kísért el a nagy eseményre, az anyukám 🙂 Sok kedves barátom megjelent, és sajnos sokan nem tudtak eljönni. Mindenesetre én ott leszek még március 29-ig minden szerdán, és pénteken este 6 és 8 óra, és hétvégenként fél 3 és fél 8 között… akit érdekel, látogasson meg! 🙂

There was the opening ceremony of my first exhibition in a real swiss gallery. It was weird a bit, but cool. There were a lot of visitors who became just to watch my paintings that was an awesome feeling. And they loved them! Unfortunately my kids became sick at the beginning of this week that made the preparation more difficult. The fact that my husband came home sick just before the opening ceremony put the icing on the cake. So the only ambulant family member came with me to this special event: my mother 🙂 Many friends of mine showed up and unfortunately many of them couldn’t come. But I’ll be there until the 29th of march on every wednesday and friday evening from 6 to 8 pm and on the week-ends between 2:30 and 7:30 pm. So everyone who is interested can come to visit me… I’ll wait you there 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Színező… Coloring pages

Hát elbúcsúztunk a lakástól, a várostól, a sulitól, a barátoktól. A gyerekek könnyen viselték, csak egy-két alkalommal buggyant ki néhány könnycsepp. Távozásunk emlékezetessé tétele gyanánt ajándékokat osztogattunk… elsősorban persze az osztálytársaiknak. Nem akartam persze ezt sem hagyományosan csinálni, mint ahogy mást sem teszünk “normálisan”, így aztán azt találtam ki, hogy rajzolok a gyerekeknek. Méghozzá színezőket rajzolok. Az mégiscsak személyesebb. Szóval az utolsó néhány bejárós hetet én kávézókban, és Chatel-St-Denis parkjaiban töltöttem, ölemben a rajzmappámmal, és hol hangosan kacarászva, hol a részletekbe merülve gyártottam a színező lapjait. Nem lett vaskos kötet, arra nem volt időm, de örültek neki. Volt aki, amíg a gyerekeimre várakoztam, hozzám szaladva, mások csak szégyenlősen rám mosolyogva mondtak nem elvárt köszönetet… ezekért a pillanatokért mindenképpen megérte a sok görnyedés, és talán folytatása is lesz 🙂

So we took leave of the flat, the town, the school, the friends. It seemed to be easy for the kids in spite of some teardrops. I decided to make it memorable, so we gave some gifts to some special persons… to the classmates in the first place. Of course I didn’t want to do it traditionally as we don’t do anything the “normal” way, so I found out to draw something for the kids… coloring pages. It’s more personal, doesn’t it? So I’ve spent the last three weeks in coffee shops and in the parks of Chatel-St-Denis with my drawing-block on my lap and I was drawing the pages sometimes giggling, sometimes absorbedly making the details. It became just 6 pages plus cover… honestly not a fat volume, I didn’t have time for it, but the kids loved it. Some of them came to me while I was waiting my kids in front of the school to say thanks, the others just waved at me wearing a smile… these moments are really worth while stooping over the drawings for weeks… and I might keep going with it 🙂

IMG_3775 IMG_3777