Amióta elhagytuk kis hazánkat, és beszorultunk ebbe az 5. emeleti lakásba, folyamatosan a hirdetéseket böngészem egyéb lakhatási lehetőség után kutatva. Eleddig nem jártam sikerrel, de most talán megtört a jég… ezt ugyan félve írom le, de találtunk egy házikót a közeli hegyekben, a sípályák tövében. Elvileg minden részletet tisztáztunk már. Most szívrepesve várom a szerződés javított változatát (az első változatot már a birtokomban tudhatom), melyben 2 héttel módosul beköltözésünk dátuma. Időközben a lakást szépen lassan ellepik az érdeklődők, akik a tegnapi hirdetésemre reagálva özönlenek hajlékunkba. Ilyenkor nagy többségük egészen jól megérteti magát angolul is, holott egyéb helyzetben szívesen válaszolják, hogy nem, nem beszélnek másképp, csak franciául… na ja, most nekik fontos 😀

Lényeg a lényeg, valószínűleg nem ütközik különösebb nehézségekbe lakóutódot találni, hogy elhajózhassunk kedvesebb tájakra… na ez elég fura így, mivel a hegyekben nincs hajó, de még egy vacak csónak sem, és Vevey is elég kedves tájnak mondható :D… na de a lényeg érthető: mozdulni akarunk, és ha minden jól megy, az égiek is jóváhagyásukat adják eme akciónkra.

A ház isteni helyen van, és igaz, hogy ezúttal autóznunk kell, hogy bejárjunk Vevey-be, és egy egész papírhegyet kell átvariálnunk, mindent kicserélni, átíratni, de valószínűleg megéri, és minőségi változást jelent életvitelünkre nézve… és különben is: aki mer, az nyer… így legyen. Az új életünk azért némileg több szervezést igényel majd… suliba, oviba, munkába is kocsival kell járni, de hát ezt már megszokhattuk szentendrei éveink során. No para! Menni fog 😀

Szóval beírtam a füzetembe, hogy boldogan élünk kis hegyi lakásunkban. Hátha ezzel is segítem álmaink megvalósulását… legalább egy kicsit. A költözés minden momentumát elképzeltem már, a bútoraink helyét, a hétköznapjainkat… szóval fejben minden a helyén van már… csak oda kell érnünk végre 🙂