Máté tegnapi ébredése sok-sok régi fotó átnézéséhez vezetett. A gyerekek nagyobbak lettek, ezzel nincs is gond… együtt vagyunk, jól vagyunk… a lakásunk azonban még mindig messze van, és időnként nagyon hiányzik az évek alatt általunk kreált miliő, amit itt újra kéne teremtenünk valahogy. A kertről ne beszéljünk, külön fájdalom 😀
A teraszt szintén kihagynám… majd ha lesz megint 🙂
Viszont a gyerekszoba nagyon a szívemhez nőtt… én is szerettem ott tölteni az időmet, hát még a gyerekek. Van róla néhány kép… nem igazán jók, de a hangulat felidézésére megfelel.
Előbb-utóbb a lakás többi részéről is teszek fel képet, csak még meg kell találnom azokat is 😀

Máté ezzel ébredt. Nem mondom, eléggé összekavarta bennem az elmúlt hónapok kemény lelki tusái, és önmegmagyarazásai által megszerzett nyugalmamat. Most akkor mi van? Tegnap este még egy barátomnak ecseteltem skájpon, hogy egyre jobban érzem itt magam, nem nagyon vágyom haza, és az otthon felépített élettér itt is pótolható, de legalábbis a mérleg másik oldala, ahol a hazamenetel kérdése áll, erősen gyengülni látszik, főleg az itteni létbizonyosság, és jobb kilátások ellenében… ezek szerint mégsem. A Szentendrén töltött harmincvalahány évet nem lehet ilyen egyszerűen elfelejteni… persze nem is kell, csak megkönnyítené a dolgomat.

Szóval most nem tudom mi van. Persze haza nem megyünk… nem lenne sem ésszerű, sem megalapozott lépés. A gyerekek jó helyen vannak, egy-két  idegen nyelv elsajátítása mindenképpen csak előnyükre szolgálhat, a világlátásuk is nyitottabb lesz, a későbbiekben is több lehetőség állhat előttük. Az sem baj, ha mi is szerzünk néhány barátot, ismerőst, munkakapcsolatot. Petivel beszélgettünk erről minap… otthon jó volt. A megélhetésen kívül semmi gondunk sem volt… na de az azért elég gáz, hogy az volt… és persze mi lenne most? Hogyan boldogulnánk, ha az apeh csak szívná tovább a vérünket, adósságok nyomnának agyon? A közhangulatről nem is beszélve.
Egy szó, mint száz, jó helyen vagyunk… a lakáskérdés meg csak megoldódik valahogy…

Ja, és a mosógép isteni!!!! Százezerszer könnyebb lett a dolgom! Az 5 emelet, a mindennapi feljövetellel kapcsolatos küzdelmek viszont maradtak… remélem hamar kinőjük ezt is. Mire találunk másik lakást, már szinte nem is fog kelleni 😀 Persze ez csak vicc volt 😀

A munka terén is vannak változások… hazai gyártónak közvetítek, kvázi szakmai tolmácsolás, kapcsolattartás, felügyelet 🙂
Varrok is… bohócdoktor-alapítványnak… eddig egyszer varrtam belső zsebeket, de holnaptól elvileg lesz már dekorációs varrás is. Ez egy elég jó kezdet 🙂
Egyébiránt a saját kreálmányaimmal is kereskedek… bevittem egy boltba mindet, amit az utóbbi időben készítettem… kíváncsi vagyok, eladtak-e már belőle valamit. Elvileg a karácsony előtti időszakban mindent megvesznek a népek… ha egy sem megy el az én dolgaimból, csak azt jelentheti, hogy nem jók… vagy nem jó helyen vannak. Na de ez ki fog derülni… remélem nem kell elkeserednem 🙂

Történések vannak… beadtam egy (Kinga új ovija mellett lévő) kisboltba a mindent is… 12 db medált lánccal, ebből egy karkötős szett (mutatom képen is), 2 db egyedi kiskönyvecskét, 1 magasságmérőt, és 2 db sapit… csak ennyit találtam itthon. Csináltam a láncokhoz Annabies-os papírcímkéket is.

Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz… a tulajdonosnak mindenesetre tetszettek a dolgaim, szerinte az a jó bennük, hogy egyrészt sokfélék, másrészt nem olyan, mint mindenki másé 🙂 Ez utóbbi volt számomra a legnagyobb elismerés. Persze még nagyobb lesz, ha el is tudja adni őket. Szóval most várunk… kéertik drukkolni, hogy “felfedezzenek” maguknak a zemberek!

És akkor álljon itt a legfrissebb két nyakék, amiket még senki sem láthatott 🙂