… már megint kedd…

Megjegyzés hozzáfűzése

Már megint kedd van… ez a legrosszabb nap a héten… csak hogy el ne felejtsetek sajnálni, még egyszer leírom a napi menetrendet.
7:00 óra csörög – álomittas kikászálódás a pihe-puha, meleg ágyikóból
kávé készítés – reggelizgetés – tízórai készítés mindkét gyereknek – mosnivaló előkészítés – öltözés – gyerekek öltöztetése – gyerekek reggeliztetése – folyó ügyek – fogmosások – és ami még eszünkbe jut… egyveleg… hol ide kapok, hol oda. Rendszerint a kávé megivása marad ki 😦
8: 20 óra csörög – indulás a suliba… rendszerint elkésünk, de még sosem érkeztünk TÚL későn
8:40 óra csörög – indulás az oviba… hegynek föl, Kinga a nyakban
kis lélegzetvételnyi szünet, majd hazarohanás, mosás elindítása, rohanás fel a lakásba, mert
9:00 franciaórám kezdődik(!)… online 🙂
10:30 óra csörög – készülődés oviba Kingáért, és ha sikerül időben elindulnom, még előtte teregetés
11:15 ovi előtt toporgás, fejem majd szétdurran…
Haza… Kinga a nyakamban, fejem leszakad… mosás, teregetés.
11:40 óra csörög – indulás a suliba Mátéért…
Haza… teregetés, ha van mit, vagy megcsúsztam… Kingát felnyalábolom, felcaplatok a gyerekekkel az ötödikre.
Villámebéd készítés… ebédeltetés…
14:45 óra csörög – indulás vissza a suliba… délutáni műszak
Kingával haza, jelzem, végig cipelni kell odafele és visszafelé is.
Mosás-teregetés… épp mi jön…
Altatás, ha van hozzá kedve a kisasszonynak…
15:20 óra csörög – suliba megyünk a nagyfiút összeszedni 🙂
Haza, mosás, teregetés… épp mi jön…
Fel a lakásba. pihi… a nap további részében még le kell szaladni hol a mosodába, hol a szárítókötélhez, majd nagy bálákkal kell megmászni az emeleteket…

Ebből kiindulva az alábbi beszerzendőket állítottam sorba:
– mosógép!!! – kedden mindig úgy gondolom, hogy ez az első, és legfontosabb 🙂
– tv… szigorúan tanulási célzattal… akárkivel beszélek (nyelvtanárok is), azt javasolja, hogy menjen a tv   egész nap a háttérben… hallgassuk a franciát folyamatosan…
– mikró… néha iszonyú szívatás, hogy a sütőben kell mindent megmelegíteni, bár leginkább Petit zavarja…  nekem ez az utolsó, a legkevésbé szükséges 🙂

Ezen a napon nem nagyon jut eszembe, hogy mozgáshiányom lenne, vagy sportolni vágynék… 😀

biciklizős

Megjegyzés hozzáfűzése

A szombat édes semmittevéssel telt. Apa intézett mindent. Elment bevásárolni, vitte a gyerekeket sportolni (ami végül sajnos elmaradt), majd ebédet főzött… édes élet! Késő délután vágtunk csak neki az erdőnek, aminek az lett az eredménye, hogy még az autóban, a kiinduló ponthoz vezető félórás úton elaludt mindkét csemeténk. Így hát hátra arc… mert mit is kezdenénk két nehezedő törpével a rengetegben 🙂

A hazaúton betértünk a főnökhöz egy kávéra. Úgy tűnik ez már lassan hagyomány: lassan minden szombaton meglepetésszerűen támadunk. Csak remélni tudom, hogy ez számukra is örömteli, nem csak nekünk. A kávé, és a beszélgetés is üdítő volt. Hazafelé még tettünk egy kitérőt a tópartra, ahol Kingus, szokásához híven megint lepisilte a nadrágját, bugyiját. Igen ám, de most nem volt velünk csereruha!!! Kreativitásomat bevetve a kendőm, és az egyik cipőfűzőm segítségével rittyentettem neki igen divatos szoknyát, amiben további maradásunk vált lehetővé. Rövidesen elkezdett rohamosan hűlni a levegő, így hazatértünk otthonunkba. Az este gördülékenyen, és nyugodtan telt, és komoly elhatározásra jutottunk a másnapra vonatkozóan.

Vasárnap reggel hipp-hopp összekészülődtünk, és délben már el is indultunk biciklizni. A gyerkőcök az utánfutóban. Irány a tóparti kerékpárút! Érdekes felismerést tettem: az 5 emelet megedzett! Amikor ide jöttünk, az első biciklitúránkon kb. 6 km után azt mondtam, elég! Nem szokta a paraszt a szántást! A mostani lankák komoly emelkedőnek, Peti sebessége vágtának, a 6 km egy egész világnak tűnt. Szerencsére azonban mostanára mindezek meg sem kottyannak, így egészen Villeneuve-ig kerekeztünk, ahol már várt ránk a nagy M betű… jól beebédeltünk, majd indultunk tovább. Csak mentünk, mentünk… illetve gurultunk, gurultunk erdőkön, szántőföldeken, folyókon át, míg végül Kingácska úgy döntött, elege van, ideje kiszállni. Hosszas rábeszélésre végül visszamászott a fülkébe, hogy megfordulhassunk. Ekkor jött az én problémám: természetesen olyan helyen kerestem toalettet, ahol annak se híre, se hamva nem volt, de még csak számítani sem lehetett rá… irány az erdő. Itt olyanok az erdők, mint a mesékben. Van ugyan ösvény, esetleg földút, de érintetlen rengetegnek tűnik egy ilyen magamfajta városi lánykának. Kicsit habozva keresgéltem a megfelelő helyet, mindig attól tartva, hogy előcsörtet egy vaddisznó egy bokorból, vagy rám ugrik egy béka, de szerencsésen megúsztam… nem volt ilyesfajta élményben részem. A megkönnyebbülést követően kalandoztunk még egy csöppet az erdőben, a szántőföldek között kerestük a kiutat, majd a tópartra érve száguldottunk a legközelebbi játszótér felé, gyermekeink vágyait teljesítendő. Rövidesen ismét Villeneuve-ben találtuk magunkat. Ezúttal a tó mellett leltünk hatalmas játszótérre, ahol a törpék végre kiugrálhatták, kifutkározhatták, kimászókázhatták, kihintázhatták, kibújkálhatták magukat, mi meg ejtőzhettünk egyet. Én a fotózás csodáját gyakoroltam, Peti fagyibeszerzésre indult, majd kedvenc elfoglaltságát űzte: gondolataiba mélyedve bambult maga elé. Végül a csemeték pörgetését is letudva fel/bepattantunk járgányainkba, majd Montreaux felé tekertünk. Ott aztán frissítő nyári zuhé fogadott bennünket, amit a gyerekek az esővédő alatt, mi a kerékpárjainkon élveztünk. Ezután már egész hamar hazaértünk, vacsi, fürdés, alvás… hamarosan ismét kettesben ücsöröghettünk a számítógép előtt, egy kedves barátunkkal skype-on beszélgetve. 

mérce… mesuring rod

Megjegyzés hozzáfűzése

No, végre megszáradt!!! elkészült egy sorozat első darabja! Akár azonnal meg is lehet venni, hiszen eladásra készítettem.  Nem sokkal azután, hogy a gyerekágyakhoz új ágyrácsot vettünk, lomtalanítás volt… találtunk két darab sokkal jobb ágyrácsot, mint amiket vettünk… így a két új ágyrács az ágy alá került. Hónapokig hevertek ott hasztalanul, mire kitaláltam, hogy felhasználom őket… egész másra. Így lett az egyik darabjukból mérőléc… egy másikból majd valami más lesz… vagy ugyanez másképp 🙂

Az adatok: 70-150 cm-ig mér, tehát gyermekek részére készült. A jelen példány nem igazán gyerekmintájú, de ez tök szándékos… hiszen gyakran az előszobában mérünk… oda miért kéne macis dolgokat aggatnunk? Nem jobb, ha egy, akár elsőre funkcióját tekintve felismerhetetlen szépség lóg a falon? Csak azért, mert szép…

Hát remélem nem csak nekem az 🙂

Íme:

rendszerezés… organizing

Megjegyzés hozzáfűzése

Ha már a rendezkedésnél tartottunk, feltétlenül meg kell említenem a számlák, hivatalos levelek tömkelegét, amik nap, mint nap várnak minket a postaládánkban… ezeket sajnos átlátható rendszerben kell tartanunk, vagy beleőrülünk a folyamatos keresgélésbe. Mi állandó harcban állunk ezekkel a förmedvényekkel… rendszerint felülkerekednek rajtunk, de mindig kitalálunk valamit, hogy a háborúból mi kerüljünk ki győztesen. Sajnos egyikünk sem alkalmas a precíz katalogizálásra.

Nagymamámnál kismilliószor rácsodálkoztam a napi kiadások könyvelésére, ami akár kordokumentumként is megállná a helyét, mivel évtizedekre visszamenőleg elő tudja keresni, és meg is tudja találni (!) az élet költségeit… nagymamám hasonlóan kezeli a számlákat is… és én ebből semmit sem örököltem 😦
Amikor épp eluralkodnának felettünk a fontos iratokat is tartalmazó papírhalmok, jönnek az ötletek… nekünk ez van, ha már a fent említett rend-készségünk hiányzik.
Volt már hogy mindent mappákba rendszereztünk, volt, hogy papucsokba, dossziékba kategorizáltunk, dobozoltunk, fali zsebekben tároltunk… mindegyik befuccsolt egy idő után. A legutóbbi ötletem sem ment meg minket, de talán legalább hajlamosít 🙂