Egy másik ismerősünk másik problémás gyerekszobával keresett meg… náluk is természetesen bútorozási gondok voltak, de ott a szoba méretével volt gond. Ugyanis olyan picinyke szoba volt, hogy sehogyan sem fért be egy normál méretű ágy… a szekrényről, asztalról nem is beszélve.
Hát ezt meg az alábbiak szerint sikerült megoldani… itt is én varrtam a textil kiegészítőket is 🙂
Lett végül ruhásszekrény kicsi könyvespolccal, elég nagy ágy, asztal, gurulós kisszekrénykék, olvasósarok…
Néhány éve egy ismerősünk megkeresett, hogy a (finn gerendaházban lévő) gyerekszobájukba tervezzek nekik gyerekbútort. Elég nagy gondban voltak a bútorozással, ugyanis ennek a 4×4 méteres szobának minden oldalán 2 db 100×100 cm-es ablak volt (lehet, hogy nagyobb is, már nem emlékszem pontosan). A problémát tetézte, hogy – toronyszobáról lévén szó – a padlóban volt a bejárat…
A bútorozást megoldottam… döntse el mindenki hogy sikerült 🙂
Amikor az unokatesók fél évesek lettek, mindketten egy-egy játszópárnát kaptak ajándékba. Nem másról van itt szó, mint olyan párnafejekről, amiknek lepatentolható orruk, szétzippzározható szájuk, legombolható, vagy letépőzárazható szemük van. Irtó helyes pofák lettek… íme:
Az orra fordítva került a helyére 😀
Tegnapra 20 fokot esett a hőmérséklet… meg az eső is csak esett, és esett… de az már a mosónapomon kezdte. Lényeg a lényeg, hogy halált megvető bátorsággal, esőkabát nélkül kísértük el Mátét oviba… ugyanis már megint nem találom az esőkabátját! Rejtőzködik… fogalmam sincs hol lehet… úgyhogy vettünk egyet. Ez legalább 3 számmal nagyobb a kelleténél, így sokáig jó lesz… ha megtaláljuk 😀
Az ovis túra után megnéztük a srégen alattunk lévő lakást… ugyanis június végétől megüresedik. Nagyobb ablakok, nagyobb belmagasság, kicsi erkély (de mégiscsak erkély), eggyel kevesebb emelet, nagyobb alapterület, ablak a fürdőben… innen fentről nagyon ideálisnak tűnik. Benyújtottam rá az igényemet… meglátjuk mit dob a gép… illetve az ingatlant tulajdonló társaság… reménykedjünk!
A napot egy olyan levél zárta, amitől most mindent vidámabbnak látok… a munONboard magazin Katája keresett meg, hogy nagyon tetszenek neki annaságaim… riportot készítene velem, talán együtt is működhetnénk. Elképesztően örülnék ennek! Végre értelmet nyernének a későig tartó netezéseim, a blogjaim! És persze nem utolsó sorban többen láthatnák a kreálmányaimat, amik talán számukra is örömet okoznának… szóval ehhez is szorítani kell 🙂
Ma még mindig borús idő volt, és hiába van immár mindannyiunknak príma esőkabátja, a kedvünk hiányzott a kimozduláshoz… úgyhogy az egész napot itthon töltöttük. A gyerekek ezúttal békében játszottak… főztem is, blogoltam is, fészbúkoztam is eleget… és idegbajt sem kaptunk egymástól 😀
Az eseménytelen napok leírását nem tudom, és nem is akarom hosszabbra nyújtani… egy esőkabátos képsorozatot bedobok a végére… isteni modellem volt hozzá 😀
A nyárra való tekintettel, vagy inkább napcsalogatónak feltöltöm egy 2 évvel ezelőtti strandtáskámat… gyerekes nyaraláshoz terveztem, a fiamnak készítettem… vonatmániáját élte éppen… a kialakításánál figyeltem arra, hogy a hidakat képező gumiszalagok italos üvegeket tarthassanak, amikor táskaként használjuk, illetve a vonatok fűtőházát jelentő dombocskák valóban jól működjenek zsebként is… a két rövidebb oldalon látható zsinórokkal kell egyébként összehúzni, és így batyuvá alakítani a játszószőnyeget. A külseje farmer, a tartósság kedvéért…
Nekünk bevált… imádták mindketten, és remek játéklehetőség akár otthon, akár a tengerparton 🙂
A fotókat most találtam meg, és sajnos hiányosak, így a külsejéről később teszek fel képeket…
annabies 