Néhány éve egy ismerősünk megkeresett, hogy a (finn gerendaházban lévő) gyerekszobájukba tervezzek nekik gyerekbútort. Elég nagy gondban voltak a bútorozással, ugyanis ennek a 4×4 méteres szobának minden oldalán 2 db 100×100 cm-es ablak volt (lehet, hogy nagyobb is, már nem emlékszem pontosan). A problémát tetézte, hogy – toronyszobáról lévén szó – a padlóban volt a bejárat…
A bútorozást megoldottam… döntse el mindenki hogy sikerült 🙂
Címke: design
Játszópárna… play-pillow
Amikor az unokatesók fél évesek lettek, mindketten egy-egy játszópárnát kaptak ajándékba. Nem másról van itt szó, mint olyan párnafejekről, amiknek lepatentolható orruk, szétzippzározható szájuk, legombolható, vagy letépőzárazható szemük van. Irtó helyes pofák lettek… íme:
Az orra fordítva került a helyére 😀
párna-hátizsák… pillow-backpack
Akinek van kicsi méretű leánykája, az tudja, hogy ezek az apróságok mindig cipelnek valami puhát magukkal (na jó, van amikor a kedvenc műanyag Helló Kittyt viszi)… cipelik, cipelik, de végül mindig nálunk köt ki, és vihetjük a megannyi táska, innivaló, rágcsálnivaló, és egyéb függelékek mellett.
Ezen probléma feloldására találtam ki a hátizsákként cipelhető kispárnát… hogy betölthesse táska funkcióját is, varrtam rá egy zsebecskét… nem sok minden fér bele, de úgysem erőbajnokoknak készül…
Természetesen ahogy lenni szokott, amikor meg akarok örökíteni valamit, csemetéim nem voltak hajlandók felvenni a hátizsákot a fotózáshoz… így került a tündér hátára. 🙂
sokzsebes pakolós táska… polypockets bag
polcrendszer… shelf system
Nagynéném kért meg az egyetem végén, hogy tervezzek a lakásukba egy polcrendszert. A felaldat kézhezvételétől fogva az járt a fejemben, hogy minek is terveznék egyszerű, egyenes vonalban futó, egymástól egyenlő távolságra lévő polcokat… azt bármelyik asztalos meg tudja csinálni, nem kellek hozzá én… ennél különlegesebbet szerettem volna. Így született meg az alább látható polcrendszer. Borovi fenyőből készült, és egy kedves asztalos barátunk hihetetlen precizitásának (na meg a pontos terveknek) köszönhető, hogy elsőre sikerült a negatív sarokba is beilleszteni az oda való részt. A legnagyobb bókot az jelentette számomra, hogy a legtöbb látogató nem is vette észre… olyan volt, mintha mindig is ott lett volna.
A félköríves ebédlőbe ennek testvérét terveztem meg néhány év múlva. Ez megint csak kitűnően sikerült, alig akadt olyan, aki észrevette volna 🙂










































