Tegnapra 20 fokot esett a hőmérséklet… meg az eső is csak esett, és esett… de az már a mosónapomon kezdte. Lényeg a lényeg, hogy halált megvető bátorsággal, esőkabát nélkül kísértük el Mátét oviba… ugyanis már megint nem találom az esőkabátját! Rejtőzködik… fogalmam sincs hol lehet… úgyhogy vettünk egyet. Ez legalább 3 számmal nagyobb a kelleténél, így sokáig jó lesz… ha megtaláljuk 😀

Az ovis túra után megnéztük a srégen alattunk lévő lakást… ugyanis június végétől megüresedik. Nagyobb ablakok, nagyobb belmagasság, kicsi erkély (de mégiscsak erkély), eggyel kevesebb emelet, nagyobb alapterület, ablak a fürdőben… innen fentről nagyon ideálisnak tűnik. Benyújtottam rá az igényemet… meglátjuk mit dob a gép… illetve az ingatlant tulajdonló társaság… reménykedjünk!

A napot egy olyan levél zárta, amitől most mindent vidámabbnak látok… a munONboard magazin Katája keresett meg, hogy nagyon tetszenek neki annaságaim… riportot készítene velem, talán együtt is működhetnénk. Elképesztően örülnék ennek! Végre értelmet nyernének a későig tartó netezéseim, a blogjaim! És persze nem utolsó sorban többen láthatnák a kreálmányaimat, amik talán számukra is örömet okoznának… szóval ehhez is szorítani kell 🙂

Ma még mindig borús idő volt, és hiába van immár mindannyiunknak príma esőkabátja, a kedvünk hiányzott a kimozduláshoz… úgyhogy az egész napot itthon töltöttük. A gyerekek ezúttal békében játszottak… főztem is, blogoltam is, fészbúkoztam is eleget… és idegbajt sem kaptunk egymástól 😀

Az eseménytelen napok leírását nem tudom, és nem is akarom hosszabbra nyújtani… egy esőkabátos képsorozatot bedobok a végére… isteni modellem volt hozzá 😀