Tegnap elmentünk ikejázni Zsófiékkal… kivételesen csak egy csomag szép szalvétát, meg egy párnát vettem, amire Kingát fektettem a bevásárló kocsiban, miután egy hosszas hiszti után végre elaludt. Meglepően kevés ingerenciám volt bármi egyebet vásárolni 😀

Amikor hazaértünk, mindannyian kifulladva roskadtunk le (szokásunkhoz híven), vacsi (megint bundás kenyér), fürdés (Mátét végig kellett szaglásznom, hogy bizonyítsam, ráfér a mosakodás :D), kis esti mese nézés, esti mese hallgatás, majd szunya. Hihetetlen korán, már 9-kor aludtak. Én is ágyba kerültem már fél 12-re!

Na de eztán jött csak a hacacáré! Először Té kelt sírva pisilni… ezt már megszoktam, minden nap így van éjfél körül. Utána viszont 1-2 óra múlva Kingus kiabálására ébredtem, hogy segítsek. A szobájukba lépve sehol sem láttam a lányomat, csak a hangját hallottam… kezdtem megijedni… végigtapogattam mindent, mire rájöttem, hogy az ágy alól szól a drágám! Fogalmam sincs mit keresett ott, de mindenesetre az ágy melletti fotelágy, és a szivacs kanapé közötti, 20-30 cm-es résen mászott be, majd nem találta szegénykém a kijáratot! Nem igazán sírt, nem tudom ébren volt-e egyáltalán. És hogy miért mászott oda? Gőzöm sincs… Máté reggel azt mondta, hogy a szellemek elől menekülhetett be… persze mostanában megint mindig szellemeskednek…
Amikor kiszabadítottam, és átvittem magamhoz, totál zavarodott volt (történt egyszer hasonló… amikor még nem voltak bútoraink, az ágyunk mellett, a földön töltődő telefonomra meredve találtam rá, éjnek évadján… akkor sem volt magánál, viszont teljesen merevre bambulta magát… rettenetesen ijesztő volt). Most vizet kért, de valamiért nem tudott inni az üvegből, majdnem kiütötte a kezemből… ilyenkor néha komolyan aggódom, hogy minden rendben van-e vele… végül megnyugodott, és aludt egészen reggel 6.50-ig… mondanom sem kell, hogy marhára kipihentük magunkat…

Az oviba felsétáltunk… természetesen ma, hogy mosónapom van, zuhog egész nap az égi áldás…
Most nagyfiam suliban, kicsi lányom alszik… több, mint 2 órája… ki kell pihenni az éjszakát! Én meg a második kávé után is mosogatórongynak érzem magam, és közben azon aggódom, hogy mit adjak a gyermekeimnek enni, akik semmit sem hajlandóak megenni mostanában, ami
1. nem frissen készült,
2. tegnap már volt,
3. hús, vagy zöldség van benne,
4. nem müzli,
5. nem csoki,
6. nem keksz…

Egyébként is utálok kötelességszerűen, minden nap főzni… hát még így…