illusztráció – annabies

Hello all,

I have been so busy in the last period that I just forgot posting here anything. Usually I’ve posted on my Facebook page or on Instagram the freshly made art pieces as it is just so much easier… you know, you don’t need to write too long or post real meaningful contents, just upload some images made by your phone, add some words and voilà, you’ve done… just a few minutes. 😀

Anyway, I had three exhibitions this year. One in Hungary (Aba-Novák Galéria, Leányfalu) and the two others in Geneva (Atelier du Square, Karinne Art & Esthétique). In the Atelier du Square my partner was Olive de Calvingrad with his extremely rich coloured drawings, so I was the monochrome side there (funny, isn’t it?)… I exhibited mostly illustrations beside some greyish, blueish paintings. Now I’d like to show you these illustrations 🙂
Sziasztok!

Kicsit sűrű volt az elmúlt évem, így el is felejtettem blogot írni. A Facebook-on, Instagram-on annyival gyorsabb, és egyszerűbb… nem kell értelmes, vagy akár tartalmas szöveget írni, nem kell hosszan fogalmazgatni a mondandódat… készítesz egy fotót a telefonoddal, feltöltöd néhény szó kíséretében, és már kész is… néhény perc az egész. 😀

Na de majd most… Ebben az évben volt már három kiállításom… egyéni, és kollektív is. Egy volt Magyarországon, a Kováts Kristóf által vezetett, dédelgetett leányfalui Aba-Novák Galériában – ahol mindig annyi szeretetet, és elismerést kapok, hogy ha máshol nem is állítanék ki, ott akkor is évekre feltöltődhetnék, látva, hogy érdemes folytatnom… köszönöm Kristóf! –, a másik kettő meg Genfben, az Atelier du Square, és a Karinne Art & Esthétique galériákban – amik sajnos ráébresztettek, hogy egy olyan nagyvárosban, mint Genf, ahol hetente sok-sok kiállításmegnyitó közül lehet válogatni, és számtalan kisebb-nagyobb galériába botolhat az ember, nos egy ilyen világvárosban abszolút nem mindegy, hogy hol állítasz ki… ugyanis az emberek nincsenek kiéhezve a kultúrára, nem megy eseményszámba egy-egy kiállításmegnyitó… valószínűleg a nagy többség belefásult már a rendezvényekbe, inkábba hétköznapok mókuskerekéből kilépve otthon marad, vagy barátokkal találkozik, mozizik, a gyerekekkel megy valahová, de gondolkozni ne nagyon kelljen… szóval Genfben inkább a közömbösséggel találkoztam (tisztelet a kivételnek).

Na, de hogy a lényegre térjek, az Atelier du Square-ben párosan állítottunk ki egy vibrálóan színes képeket festő művésszel (Olive de Calvingrad), aki mellett én képviseltem a monochrome oldalt (vicces, nem?)… fekete-fehér rajzokat vittem, néhány szürkés, kékes festmény társaságában. Szóval most ezeket a tollrajzokat szeretném megmutatni 🙂

Hát elbúcsúztunk a lakástól, a várostól, a sulitól, a barátoktól. A gyerekek könnyen viselték, csak egy-két alkalommal buggyant ki néhány könnycsepp. Távozásunk emlékezetessé tétele gyanánt ajándékokat osztogattunk… elsősorban persze az osztálytársaiknak. Nem akartam persze ezt sem hagyományosan csinálni, mint ahogy mást sem teszünk “normálisan”, így aztán azt találtam ki, hogy rajzolok a gyerekeknek. Méghozzá színezőket rajzolok. Az mégiscsak személyesebb. Szóval az utolsó néhány bejárós hetet én kávézókban, és Chatel-St-Denis parkjaiban töltöttem, ölemben a rajzmappámmal, és hol hangosan kacarászva, hol a részletekbe merülve gyártottam a színező lapjait. Nem lett vaskos kötet, arra nem volt időm, de örültek neki. Volt aki, amíg a gyerekeimre várakoztam, hozzám szaladva, mások csak szégyenlősen rám mosolyogva mondtak nem elvárt köszönetet… ezekért a pillanatokért mindenképpen megérte a sok görnyedés, és talán folytatása is lesz 🙂

So we took leave of the flat, the town, the school, the friends. It seemed to be easy for the kids in spite of some teardrops. I decided to make it memorable, so we gave some gifts to some special persons… to the classmates in the first place. Of course I didn’t want to do it traditionally as we don’t do anything the “normal” way, so I found out to draw something for the kids… coloring pages. It’s more personal, doesn’t it? So I’ve spent the last three weeks in coffee shops and in the parks of Chatel-St-Denis with my drawing-block on my lap and I was drawing the pages sometimes giggling, sometimes absorbedly making the details. It became just 6 pages plus cover… honestly not a fat volume, I didn’t have time for it, but the kids loved it. Some of them came to me while I was waiting my kids in front of the school to say thanks, the others just waved at me wearing a smile… these moments are really worth while stooping over the drawings for weeks… and I might keep going with it 🙂