Amikor beköltöztünk az albérletbe, a lakás első feltűnő adottsága (vagy hiányossága) az alacsony belmagasság volt. A villanykörték szabadon lógtak a plafonról, mivel egy hagyományos mennyezeti lámpa fejbeverő élményt okozott volna (a plafonra simuló lámpák nem adnak elég fényt, és nem is szeretjük őket)… múltkor, amikor az ikeában jártam, felfedeztem egy új típusú rizspapír lámpaburát, ami egyébként inkább párnahuzatra emlékeztet, de elég jópofának, és főleg olcsónak tűnt. Vettem belőle minden szobába egyet… a gyerekszobait ki is színeztük, ami azon kívül, hogy rendkívül dekoratív, nagyon jó mókának is bizonyult! Kingus magára is kent a festékből, elég bőségesen… “hogy szép legyen a testem” mondta 🙂