… az elmúlt napokban, hogy nem volt időm írni…

1. Szombaton végre hazatért apa… nagy volt az öröm!!!

2. Vasárnap rögtön kirándulni mentünk Andiékkal… piknikezni hívtak, de az eső elmosta, így tető alatt eszegettük meg az ebédet. Miután elállt a zuhé, felkerekedtünk, hogy megnézzük a Jura medvéit, és farkasait. Kicsit csalódás volt… nagyon rövidke séta ez egy deszka emelvényen, és a farkasok (3 db), meg a medvék (4 db) olyan jó helyen vannak, hogy alig látni őket… ez persze jó is, csak nem látogatóbarát 😀 Voltak bivalyok is… csordában heverésztek…

3. Hétfőn megint gyönyörű napsütés, irány a tópart… meg a városháza, jogsit intézni. Apa félig velünk, félig a dógozóban… aztán ez utóbbiban cövekelt le. Így ismét hármasban tértünk haza. Hamarosan azért hazatért ő is…

4. Időközben elkezdtem az annaságok fészbúkosítását, ami szintén sok időmet vitte el… remélem megéri 😀

5. Kedd a szokásos: Mátéval oviba, vissza mosni, Kingával fel, vissza mosni, Mátéért oviba, vissza mosni, ebéd, vissza mosni, Kinga altatás, Mátét suliba, vissza mosni, Kinga ellenőrzés, Mátéért suliba (közben iszonyatos égszakadás), vissza mosni, Kinga ébredés… innen sétagalopp 🙂
Este még azért volt egy mosókonyházás.

6. Reggel átjött Andi, együtt dobtuk el Tét az oviba, majd tepertünk Montreaux-be, a lakástulajdonos céghez, hátha sikerül valamit intéznünk lakáscsere ügyben… ha más nem is, Andi legalább értelmesen el tudta nekik magyarázni a szitut… most várjuk a választ… levelet már kaptunk legalább, hogy várjuk a választ 🙂

7. Estére Máté belázasodott… megint krupp… és most nem tudtam megelőzni a szokásos módon 😦
Otthoni dokinéninek telefon… Rectadelt kút éjszakára… még mindig többet használ, mint árt… legalább alszunk éjjel, és közben múlik a duzzanat a torkában. Bevált, aludtunk 🙂
Láz sincs reggelre, és már ugrálna, szaladgálna.

8. Éjjel megvarrtuk az egy-két napja szerzett bicajos utánfutónkat… merthogy ez is történt: az első gyerekülésért cserébe kaptunk egyet… Petiék egyik titkárnőjével bizniszeltünk… jó csere 🙂

9. És mindeközben Kinga leszokott a ciciről… 25 hónapig, és 25 napig volt a szimbiótám… függetlenedik a törpém. 😦

Tegnapra 20 fokot esett a hőmérséklet… meg az eső is csak esett, és esett… de az már a mosónapomon kezdte. Lényeg a lényeg, hogy halált megvető bátorsággal, esőkabát nélkül kísértük el Mátét oviba… ugyanis már megint nem találom az esőkabátját! Rejtőzködik… fogalmam sincs hol lehet… úgyhogy vettünk egyet. Ez legalább 3 számmal nagyobb a kelleténél, így sokáig jó lesz… ha megtaláljuk 😀

Az ovis túra után megnéztük a srégen alattunk lévő lakást… ugyanis június végétől megüresedik. Nagyobb ablakok, nagyobb belmagasság, kicsi erkély (de mégiscsak erkély), eggyel kevesebb emelet, nagyobb alapterület, ablak a fürdőben… innen fentről nagyon ideálisnak tűnik. Benyújtottam rá az igényemet… meglátjuk mit dob a gép… illetve az ingatlant tulajdonló társaság… reménykedjünk!

A napot egy olyan levél zárta, amitől most mindent vidámabbnak látok… a munONboard magazin Katája keresett meg, hogy nagyon tetszenek neki annaságaim… riportot készítene velem, talán együtt is működhetnénk. Elképesztően örülnék ennek! Végre értelmet nyernének a későig tartó netezéseim, a blogjaim! És persze nem utolsó sorban többen láthatnák a kreálmányaimat, amik talán számukra is örömet okoznának… szóval ehhez is szorítani kell 🙂

Ma még mindig borús idő volt, és hiába van immár mindannyiunknak príma esőkabátja, a kedvünk hiányzott a kimozduláshoz… úgyhogy az egész napot itthon töltöttük. A gyerekek ezúttal békében játszottak… főztem is, blogoltam is, fészbúkoztam is eleget… és idegbajt sem kaptunk egymástól 😀

Az eseménytelen napok leírását nem tudom, és nem is akarom hosszabbra nyújtani… egy esőkabátos képsorozatot bedobok a végére… isteni modellem volt hozzá 😀