Kicsi lányom nem hajlandó a bátyja ruháit hordani, és hát nem is szívesen öltöztetem fiúnak. Tetszetős, és nem rózsaszín mellényt azonban nem találtam. Ezért készült ez a bebújós mellényke.
Úgy tűnik vele együtt nő, vagy elég nagyra sikerült, mert második szezonját éli… vannak ilyen ruhadarabok: Máté 9 hónaposan kapott egy farmer bermudát, amit a mai napig hord, igaz, most már sortként.
Ébredés után, amíg a kávémat szürcsöltem, és próbáltam felébredni, csemetéim bevackolódtak egy dobozba könyvet olvasni…
Reggelre csak egy csücsök kenyér maradt (istenemre mondom, itt olyan elképesztően finom kenyereket lehet kapni, hogy csak simán vajasan, vagy üresen is élvezet eszegetni… egyenes út az elhízáshoz), így elindultunk a hegyi játszótérre, mivel alig egy percnyire onnan van a “kisbolt400m”. A frissen beszerzett mini panettonékat, és kekszeket már a játszón fogyasztottuk el, gyönyörű napsütésben. Még egy kis játék, és indultunk főzni… apát vártuk haza ebédre. Kinga végig tolta a babakocsiját, benne a két Babuval, Máté meg lábhajtányozott.
Délután már nem voltak hajlandók kimozdulni a törpéim, de jól szórakoztunk a lakásban is. A most következők igazán nem mondhatók jól sikerült képeknek, de a szórakozás hangulatát és lendületét tagadhatatlanul visszaadják 🙂
Este, a társasjáték-partival egybekötött vacsi után egy kis Maszkabál, majd alvás… Máténak… ugyanis Kinga még mindig az ölemben kukorékol. Kétszer mentünk vissza az ágyába, de úgy tűnik, ma keljfeljancsit játszik… remélem most már rövidesen azért enged a gravitációnak…
Tegnap délután végre sikerült kicsábítanom a gyerekeket a lakásból (ma csak délelőtt voltunk kint)… elmentünk bicajozni… a tópartot céloztuk meg: játszótér, hattyú etetés. Ezúttal a lépcsőknél álltunk meg, amik a tóparti játszótértől vezetnek le a vízhez. A hattyúknak száraz kenyeret dobáltunk… én egy kicsit tartottam tőlük… annyira akarták a finom falatokat, hogy tőlünk alig néhány centire nyújtogatták a nyakukat, tátogtak a csőrükkel. Miután elfogyott minden számukra készített elemózsia, sziklamászás következett… a mászóka már uncsi.
Ezt is hamarosan meguntuk, úgyhogy elindultunk igazi célunk felé: megtekinteni a gyermekkönyvtárat. Egy szórólap már tájékoztatott arról, hogy ingyenesen 7 könyv, és 2 cd 4 hétre kölcsönözhető ki, de gondoltam hátha vannak más programjaik is. És lőn… kiderült, hogy minden hónap első szombatjának reggelén mesét olvasnak minimanóknak (0-3 évesig)… a következő március 5-én lesz… szerintem elmegyünk, még ha nem is értjük… hátha mégis lesz haszna. Gyerekeknek ingyenes a beiratkozás is, felnőtteknek egyszeri 10 CHF… a felnőtt részleg egész jó könyvtárnak tűnik, sok angol nyelvű könyv is található. A könyvtárosnénik fiatalok, és nincs jellegzetes könyvtárosnéni-szaguk 😀 A gyerek részlegen a “néni” (kb. 25 éves) beszél angolul, van külön sokpárnás olvasósarok, rengeteg jónak tűnő gyerekkönyv. Van szülők klubja, ahol tematikus konferenciákon lehet a gyermeknevelés nehézségeit megtárgyalni franciául (hm… ez nem tudom nekem mennyire hasznos egyenlőre), valamint minden hónapban egy meghatározott napon össze lehet gyűlni csak úgy beszélgetni hasonszőrű gyerekeket nevelgető, hasonszőrű felnőttekkel… szintén franciául… de hát ki tudja. És van baba-mama torna is, bár az Montreaux-ben, és csak 2 évesnél idősebb gyerekkel lehet menni… áprilistól ez is bejöhet.
Szóval tájékozódunk folyamatosan 🙂
Kikölcsönöztünk 5 könyvet, konyhanyelvet tanulni, nézegetni, meg 2 cd-t… a francia gyerekdalok elbújhatnak Gryllus mögött…
Diplomamunkám volt ez a mozgásfejlesztő játékkészlet, amit a Moholy Formatervezési Ösztöndíj keretein belül fejleszthettem tovább 2005-2007-ig. Teszteltük több óvodában, a gyerekek nagyon szerették. A 3 alapformára, és 4 alapszínre (zölddel együtt) épülő készlettel mozgásfejlesztő “akadálypályákat” építhetünk, használhatjuk a mindennapi tornagyakorlatoknál, de kreatív építőjátékként is megállja a helyét. A matematikai alapfogalmakat éppúgy segít elsajátítani, mint ahogy bevezeti a gyermekeket a színek, és formák világába. Szivacsos alapanyaga révén a balesetek elkerülhetők, így biztosítva felhőtlen játékélményt a gyerkőcöknek.
Reggel enyhe fejfájással, de elég kipihenten ébredtem, miután a gyerekeim ismét végigaludták az éjszakát! Remélem ez már így is marad, hiszen amióta itt vagyunk, igen kiegyensúlyozott, jó alvókájuk lett. Vannak csapnivaló éjjelek is, de átlagban elmondható, hogy nyugodtan alszunk… különösen az elmúlt évekhez képest.
A jó éjszakát jó, és izgalmas reggel követte: 9-kor Wolf Kati a Class Fm hullámhosszán debütált új dalával! Mivel már elég régóta ismerjük egymást, pontosan tudja, hogy elég távol áll tőlem ez a stílus. Ennek ellenére, vagy éppen ezért elfogulatlanul tudom kijelenteni, hogy szenzációsan sikerült!!! A számnak van húzása, az énekben stenk van (ahogy a zeneszerző is megjegyezte a tegnap esti Fókuszos bejátszásban), a dallam, és a szöveg fülbemászó. A magyar zeneiparnak végre a csinált sztárocskák helyett igazán képzett, világszínvonalú előadója lett, akinek, mint kiderült tudnak jó számokat írni. Angolul is fel kéne venni ezt a dalt… a nemzetközi mezőnyben is megállná a helyét… Egy szó, mint száz nagyon szorítok Katinak, hogy sláger legyen ez a szám, mint ahogy az ezt követőek is!
annabies 