Na, mit szóltok az új bloghoz? Nekem tetszik… igaz nem olyan, amit szerettem volna, minthogy elsősorban fotóközpontú blogra vágytam, de azért megteszi. Terveim szerint a fotókat is feldobom szépen lassan ide is. Egyesével… hogy gyönyörködhessek 😀

Kezdjük a múltkori tyúksejhajjal 🙂

Elhatároztuk, hogy végignézzük a svájci állatkerteket… na jó nem… azért voltunk megint egyben 2 hete. Bernben. Isteni állatkert a város közepén! Az erre járóknak feltétlenül ajánlom!!!

Szombaton mindig kirándulni megyünk… kivéve, ha egyik gyerek beteg, mint most. Kinga hét elejétől fogva köhécsel, náthásodik. Itt 38,5-ig nem beteg egy gyerek, így megy oviba-suliba. Így tettünk a kicsi lánnyal is. Csak péntekre lett nyamvadtul. Egész délelőtt egy óvónéni ölében ücsörgött. Tehát szombaton nem mentünk kirándulni. Különösen, hogy délelőtt elértük a betegség-határt… 38,5.
Andiékkal már pár napja megbeszéltük, hogy a délutánt együtt töltjük. Végülis egy rövid séta nem árthat. Átautóztunk Mollie-Margot-ba, és elsétáltunk a nagyszülőkhöz, akik ilyen tájt fenyőfákat árusítanak. A rövidke “túra” után Andiéknál palacsintáztunk. Isteni mindenfélével töltött palacsintákat fogyaztottunk nagy élezettel, majd a gyerekek elvonultak, mi meg beszélgettünk. Egyszercsak Kingus reszketve kuporodott az ölembe… 37,5… magamhoz öleltem, betakargattam, elaludt. Fél órán belül egyre hangosabban szuszogott, kicsi teste lángolt… 40 fok! Én enyhe pánikba estem, Andi rutinosan eresztett hűtőfürdőt. Kicsilány azonnal vetkőzni kezdett, és már mászott is befelé. Hihetetlen mennyire tudják mi a jó nekik! Legalább fél órát pancsizott az alig langyos vízben… legózott, játszott… egyre vidámabb lett. 38,5 🙂
Vasárnap a fiúk kettesben mentek kirándulni, a lányok otthon maradtak… én varrtam, Kingus Dóra kalandjait követte. Estére sokkal jobban lett. Hajnali ébresztő, lázcsillapító, majd aludt reggelig. Itthon marad még pár napig, de határozott javulás mutatkozik… bár a romlásnak sem voltak előjelei 😦

Advent első vasárnapja volt tegnap… erre reggel jöttem rá, amikor megláttam a facebook-on az adventi koszorús képeket… és akkor nyilallt belém, hogy nekünk még nincs kész. Nem mintha a vallásosságom csorbát szenvedne ezáltal, de azért mégis… ezzel is készülődünk a karácsonyra. A hungarocell alapot már hetekkel ezelőtt megvettem, de végül csak tegnap délelőtt készítettem el a koszorút. Ilyen lett. Nem vacakoltam vele sokat. Egy kis pink szaténnal körbetekertem, rá egy színjátszós organza csík került, gombostűvel tűztem meg. A szalag is a fiókomban lapult már évek óta… a pöttöm karácsonyi gömbök is. És 4 db illatos mécses… amit szintén gombostűvel tűztem föl. Semmi ragasztó, semmi véglegesség… ha akarom leszedem, és jövőre csinálok rá másmilyet… vagy tavaszra egy tavasziasat. Mire jó, ha az ember lánya gyűjtögető… maradék anyagok, ajándékcsomagolásról leszedett szalag, díszgömb… és íme:

Máté tegnapi ébredése sok-sok régi fotó átnézéséhez vezetett. A gyerekek nagyobbak lettek, ezzel nincs is gond… együtt vagyunk, jól vagyunk… a lakásunk azonban még mindig messze van, és időnként nagyon hiányzik az évek alatt általunk kreált miliő, amit itt újra kéne teremtenünk valahogy. A kertről ne beszéljünk, külön fájdalom 😀
A teraszt szintén kihagynám… majd ha lesz megint 🙂
Viszont a gyerekszoba nagyon a szívemhez nőtt… én is szerettem ott tölteni az időmet, hát még a gyerekek. Van róla néhány kép… nem igazán jók, de a hangulat felidézésére megfelel.
Előbb-utóbb a lakás többi részéről is teszek fel képet, csak még meg kell találnom azokat is 😀