Egy papír sablon, néhány kavics, és porcukor segítségével díszítettem fel Kinga lányom csillag alakú, szülinapi tortáját.
Hello Kitty masnijának helyére került a két gyertya… máshol nem mutatott volna jól, itt még indokolt is volt.

Minthogy érezhető a Hello Kitty láz, próbáltam készen venni ilyen kultuszmacskával díszített plédet a kicsi lányomnak. Nem sikerült… így kénytelen voltam önállósítani magam. A takarót vettem, a cicust varrtam.

Mi is a siker? Amikor rajongásig szeretnek? Idegenek is megismernek az utcán? Mindenhol üdvrivalgással fogadnak? A szakmádban zseninek tartanak, elfogadják, sőt kikérik a véleményedet? Hatalmas honoráriumokat vágsz zsebre? Mindened megvan, ami valaha eszedbe jutott, amire valaha vágytál?… nem tudom… a mai napomat sikeresnek tartom, pedig semmi ilyesmi nem történt… DE csak negyed órát késtünk az oviból, így nem mi voltunk az utolsók. Máté végül jól érezte ott magát, holott reggel erősen tiltakozott ellene… mégis sikerült kiabálás nélkül elindulni, időben, úgy, hogy még a reggeli is belefért. Miután hazaérve beindítottuk a mosást, sikerült meginnom a kávémat, nyugodtan, miközben újságot nézegettünk Kingussal. Odaértünk időben kicsi fiamért a kisdedóvóba (így hívták régebben, ugye? vagy az a bölcsi?)… Hazatérvén Kinga le akart feküdni, és kis segítséggel pár percen belül már aludt is. 2 órán át. Ezalatt megfőztem az ebédet, ami a nátha miatt eltűnt szaglásom következtében kicsit odaégett, mégis nagyon jól sikerült!

Persze nem minden felhőtlen ma sem… például az ég sem. Egy heti nyár után tegnap szólt a házmester, hogy nyugodtan teregethetek kint… pénztárcakímélő megoldás, hiszen úgy nem kellene szárítógépet használni… természetesen pont ma kezdett zuhogni. Nem találtam még lakást, pedig már kezd nagyon magasnak tűnni a 4 emelet. Nem tudom még hogyan fogok visszatérni a munkába… bár már mások is megtették. Hiányzik az otthonom… nem csak nekem, de Máténak is. Ma megbeszéltük, hogy mégiscsak jobb, ha apával élünk messze-messze, mint ha nélküle otthon… amíg ő messze-messze dolgozik.

Az ilyen napokon muszáj a vidám oldalról nézni a dolgokat, különben menthetetlenül elkeserednék a felhőktől… Brian tudott valamit: Always look on the bright side of life… tüdüp, tüdüp, tüdüpdüdüpdüdüp…

Szóval a siker… két gyönyörű gyermekem van, csodálatos férjem, Svájcban élünk, vannak lehetőségeink… szeretnek a barátaink, és várnak haza húsvétra, a családunkkal egyetemben. Vannak nehézségeink is. Kezelhető mennyiségben. Ha nem lennének, talán nem is tudnék örülni az ilyen napoknak, mint a mai… amikor semmi különös sem történik, nincsenek kiemelkedő teljesítmények, nincsenek nagy örömök, de bánatok sem. Csak mennek a dolgok a maguk útján… simán… sikeresen 🙂
Minden nézőpont kérdése… 🙂

skype-olás folyamatában elkövetett agymenés:

örge ürge bőrbe hörgve
pörge körbe körbe,
tőrbe dőlve,
kart karba öltve,
sárga bögre,
görbe bögre,
összetörve
vödre, gödre
dörögve dőlne össze,
örge ürge, bőrbe kötve

meg még egy:

legua legalja legalább lenyalja…
na ez már a legalja.
hegyalja???
a kórságot benyalja?
legua regula

és még egy szösszenet:

csinád csak Csanád! nem lesz így család…
csalárd Csanád!

mi jót röhögtünk 😀

Egyik hétvégén pillangókat néztünk… van egy nagy pillangórium Fribourgtól nem messze… oda kirándultunk.
Az alábbi képeket gondolom nem nagyon kell kommentálnom 🙂