Címkék…Labels

Elkészültek a mindenféle címkéim!

A textil, be/felvarrós címkét még egy németországi cégtől (Dortex) rendeltem, 2-3 hete… a másikat meg itthon gyártottam… nem kellett hozzá túl sokminden, csak gép, program, és nyomtató 🙂

A textil címke azért nem tartalmazza a logót, mert így volt a leggyorsabb, és őszintén szólva jelen állapotomban még az is fontos kritérium volt, hogy ez volt a legolcsóbb megoldás… a papír címkémről nem is beszélve… de előbb-utóbb, ha beindulok végre, minden lesz!!! 😀

No hát ilyenek lettek:

Sapkaszezon… Season of hats

Beköszöntött az ősz… elég haladékot kaptunk az anyatermészettől (vagy a globális felmelegedés egyenlőre áldásos hatása) őszi-téli ruhatárunk felfrissítésére. Azonban, mint minden évben, idén is eljött az idő. Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk minden őszre eltűnnek, vagy összemennek a sapkák, így esedékessé vált azok pótlása. Ezen felbuzdulva azt gondoltam, akár elkészíthetném a saját fejfedő kollekciómat…

Hiába akad itthon kitűnő fiú, és lánymodellem is, miután Törpilla hisztirohamot kapott, amikor a fejébe nyomtam az első sapkát fotózás céljából (addig vígan rohangált benne), így drága fiacskám fejecskéjét, és birkatürelmét kellett kihasználnom, hogy ne csak többé kevésbé formátlan rongydarabokról szóljanak a képek…

Magyar címer… Arms of Hungary

Zsófi barátnőm teniszezik… itt, Svájcban. Szeretett volna egy magyar címert a bőr sporttáskájára. Vett is egy felvasalhatót otthon, a nyaralás alatt, de amikor a felapplikálás következett, elbizonytalanodott… és itt jöttem én a képbe. Meg hánytuk vetettük a dolgot, végül abban maradtunk, hogy kár lenne elrontani egy ilyen szép táskát, ráragasztott akármivel is, úgyhogy inkább egy hasonló színű bőrmaradékot felhasználva (még jó, hogy télen vettem otthon egy kisebb zsáknyi cafatot) varrtam neki alapot… kézzel, minthogy a gép nem vitte szépen… arra ragasztottam fel a címert. A hátán még egy zsebet is vágtam a címnek, névnek, telefonszámnak… de elég ha annyit ír rá, hogy kukucs 🙂
Hát az eredmény az alábbiakban látható… szerintem szép lett 🙂

Játszópárna… play-pillow

Amikor az unokatesók fél évesek lettek, mindketten egy-egy játszópárnát kaptak ajándékba. Nem másról van itt szó, mint olyan párnafejekről, amiknek lepatentolható orruk, szétzippzározható szájuk, legombolható, vagy letépőzárazható szemük van. Irtó helyes pofák lettek… íme:

Az orra fordítva került a helyére 😀