És (éssel nem kezdünk mondatot :D) hogy rászolgáljak a megtisztelő bizalomra, amit a Manzárd Café-s bejegyzés jelentett (vagy mi), elmesélem mit találtam ki…

hely:Svájc
tárgy: érvényesülési kísérlet

Amióta elhagytuk kishazánkat (igaz, már ott is hasonló kétségek gyötörtek), nem tudok érvényesülni. Lehet ezt a gyerekek születésére fogni, lehet, hogy nem vagyok elég rámenős, vagy elég kitartó, vagy nincs tehetségem a marketinghez, vagy önfényezéshez, mindenesetre amíg sok volt évfolyamtársam, vagy inkább amíg sok szakmabeli karriert épített, én inkább csak a munkák után szaladtam, kisebb-nagyobb sikerrel. Önmegvalósításnak mindenesetre nem nevezném azt az állapotot. Többnyire jól éreztem magam benne, a mindennapi taposómalom része voltam, de az alkotóvágy, vagy inkább az ötlet, az “ihlet” szépen lassan elhalványodott. (Persze mihez képest?) Nem volt témám, mint az egytemen, nem az önkifejezés egy módja volt az alkotás, hanem válasz a mindennapi kérdésekre, megoldások keresése, és szerencsére többnyire találása. Persze imádom ezt, szó se róla, hiszen ezért lettem formatervező, de hiányzott a művészet felé hajló alkotás. No, most, hogy ilyen nyakatekertem megfogalmazódott ez az egész gondolatkatyvasz, ideje leírnom, mire is akarok kilyukadni… szóval, amikor eljöttünk otthonról, hirtelen egyedül maradtam… a gondolataimmal, az üresjárataimmal, magammal. Ahhoz, hogy ne csavarodjak be, vagy ne semmisüljön meg a vélt vagy valós tehetségem végleg, el kellett kezdenem valamit csinálni. Ezért kezdtem blogolni… és ittlétünk során azzal szembesültem, hogy nekem kell kitalálnom mit is akarok csinálni. Itt kutya sem ismer, nem fognak hívni egy-egy munkához… úgyhogy nosza, agyalni! Azt gondoltam a kézművesség nekem való, így elkezdtem mindenfélét gyártani… ezt itt is megmutattam, a DaWandára is feltettem, de kiderült, hogy nem tudok eladni… valószínűleg nem is nagyon akarok, vagy legalábbis nem az a fő szempont. Az itteni kézművesek éppúgy féltik a megélhetésüket, mint bárhol a világon… kicsi a piac ennyi alkotó ember számára! Nagyon sok jó termék van, már mindent kitaláltak, az internet elterjedésével meg még a saját környezetünkben is nehéz érvényesülni, hiszen elvész az ember a tömegben. Szóval tovább agyaltam, mígnem arra jutottam, hogy önmegvalósítok! Az elmúlt egy évben sikerült néhány elég jó fotót készítenem, ami talán mások számára is érdekes lehet. Kitaláltam, hogy ezeket tematikus csoportokba rendezve kiállításokat szervezek belőlük. Mivel azonban rengeteg fotós van mindenütt, sőt a digitális technológia térhódításával a jó gépek is széles körben elérhetővé váltak, rengeteg önjelölt fotós szaladgál a világban, a legtöbben hozzám hasonlóan műveletlenül a szakmában. Nem gondolom magamról, hogy fotós lennék, pláne nem fotóművész. Így elég nagyképűnek érezném ezt terjeszteni magamról (bár, mint tudjuk, messziről jött ember azt mond, amit akar), de talán ha mást is hozzátennék, amit a legtöbb fotós nem tud, még akár érdekes is lehetek… szóval elkezdtem kevert technikájó képeket gyártani. De hogy érthetőbb legyen, íme az első elkészült alkotás 🙂

Tavasz

Nem tudom még mi lesz belőle… egy biztos: csinálnom kell… mert egyszerűen muszáj… legfeljebb majd 100 év múlva fedeznek fel… vagy nem. DE igyekszem nyomot hagyni, legalább magamban 😀

Szép napot!