Immár negyedik éve élünk a napos Herzogenbuchseeben, albérletről albérletre vándorolva. Az első lakás – vagyis ami miatt ebbe a városkába jöttünk -, beköltözésünk után 3 hónappal felkerült az ingatlanpiacra, így másikat kellett keresnünk. Nem volt igazán tisztességes így kibabrálni velünk, de hát ez van ugye… biztos jó okkal történt 😊

Tehát egy éven belül már egy másik lakásban találtuk magunkat: újépítésű, hiper-szuper, mélygarázs, két fürdőszoba, három erkély, (négy kerék)… viszont iszonyat hangos volt..- a városkán áthaladó forgalom fele erre hajtott, használhatatlanná téve a jó kis erkélyeket. Ez a lakás ötvözte a kis-, és nagyváros minden hátrányát… de legalább ezt is megtudtuk.

Szóval kerestünk egy másikat… ez a mostani pontosan az előző ellentéte: 200 éves ház alsó szintje, semmire sem kell különösebben vigyázni, van kertje, csendes… majdnem ideális, DE… talán velünk van a baj, nekünk nem jó semmi, de ez sem az igazi. Extrém alacsony belmagasság, megint közös mosoda, a műhelybe úgy jutunk ki, hogy a bejárati ajtón kimegyünk – ajtó bezár – garázsba be – végig a folyosón – ajtó kulccsal kinyit, műhelybe be – ajtó bezár – dolgozgat, majd ha kell valami a lakásból, hátsó ajtó kinyit – kimegy a kertbe (napsütésben imádnivaló, de viharban esőben, hóban ugyanez a menet) – hátsó ajtó behúz (nem zárható kívülről) – a kert felől lakásba bemegy (ha nem felejtettük el a teraszajtót nyitva hagyni)… nem igazán nagy macera, tényleg, csak a többi hátránnyal együtt kezd el jelentőséget nyerni (egy fürdő/WC, alacsony belmagasság 200-210 cm!, és a télen penészesedő falak, közös mosoda, nyakmagasságban keresztbe futó szárítókötelek, és egyéb apróságok)… na de azért ez a lakás igazán élvezhető lenne, különösen ha az árát tekintjük 😁. Na meg itt derült ki, hogy nem is kell nekünk annyira a kert, mert a gyerekek már nagyok, nem játszanak kint, mi meg nem bogarászunk a növények körül.

Szóval újabb projektbe fogtunk… így 11 év után úgy döntöttünk, hogy a csillagokat a megfelelő állásba tologatjuk, és felveszünk egy, az unokáink élete végéig tartó hitelt, aminek a segítségével saját lakást veszünk. Évek óta kacérkodunk már a gondolattal, de sosem volt alkalmas. A covid miatti home office és lakásba szorulás, a nekem beeső freelance munkák és a designbolti eladóként eltöltött tavalyi évem azonban szerencsénkre megnövelte a tartalékainkat, így most már komolyabban vehettük magunkat ezügyben is. Egy szó, mint száz, elkezdtünk keresgélni… megnéztünk jópár sorházi házat, ilyen-olyan lakást, hol az emeletek száma nagy, hol a lakás kicsi, hol a tárolóhely kevés, hol messze van, hol meg tejóistenhogynézki… na de rátaláltunk a (remélhetőleg) ideális megoldásra. A szomszéd faluban leltünk rá erre a társasházi lakásra, ami nagy, a teljes 3. szint a miénk lenne, a tetőtér, mint tárolóhely csak ehhez a lakáshoz tartozik, van egy parkolóhely a mélygarázsban, és további két hobbiszoba az alagsorban. A lakás elosztása is szuper, van mindenkinek nagy szobája, külön iroda, nagy nappali, tárolóhelyek, beépített szekrények, spájz, az erkély beüvegezve, eltolható üvegtáblákkal, a lakópark közepén lévő közös kertre néz, csendes… igazán álomszerű az egész. Lift nincs, és biztos találunk még számtalan hátrányt, de a megnézett, és eddig használt lakások közül ez eddig talán a legjobb… Lefoglaltuk… a banktól kaptunk írásbeli ígéretet, hogy adnak hitelt… megvan az előszerződés… most várunk: a szerződésre, a hitelre, és az októberi költözésre… izgi, és kicsit félünk, de az biztos, hogy új fejezet nyílik az életünkben… addig még sok víz lefolyik a Dunán, de talán most már egy ideig egy helyen lakhatunk, és nem kell a költözésekre fordítani az energiáink nagy részét.

Remélem a következőkben már arról számolhatok be, hogy hogyan rendezkedünk be, milyen bútorok kerülnek hova, milyen szellemes, és rendkívül praktikus megoldásokat alkalmazunk a különböző funkciókra, és persze hogyan mutatnak a képeim a falakon 😊

Addig is álljon itt néhány kedvenc enteriőr: