A #kooperoodotco jóvoltából készülnek a nyomott zsorzsett kendők.
Fellelhetőek az Etsy boltomban 🙂
New scarves are preparing by #kooperoodotco.
You can find them in my Etsy shop 🙂
Kategória: art
A Folt Boltban… In the Folt Bolt
Hol a csiga?… Where’s the snail?
Lilla Rogers – Global Talent Search 2014
Egy barátnőm rábeszélésére neveztem egy pályázatra, ahol gyakorlatilag grafikai, illetve elsősorban illusztrátori ismertséget lehet szerezni Lilla Rogers támogatásában. A verseny háromkörös, melynek első fordulója épp most zajlik. Augusztus 5-én kaptuk meg a feladatkiírást (épp nyaralásunk második napján), és ma kellett leadni a pályaműveket. A téma a Terrárium, ami őszintén megvallva nem hatott túl inspirálóan rám. Nyaralásunk alatt rajzolgattam, majd amikor hazaérkeztünk, gőzerővel vetettem bele magam a munkába, hiszen már csak 4 napom maradt a nagy mű elkészítésére. Kőkeményen végigdolgoztam ezeket a napokat, éjszakázásba is belefutottam, közben végig kétségek közt vergődve, hogy vajon vagyok-e elég jó ehhez az egész történethez. Na de túltéve magamat mindezen végül elkészült három kép. Ezekből a barátaim körében végzett mini-közvéleménykutatás alapján küldtem be az egyiket. És most várunk… 26-án ki fog derülni mi lesz :D)
One of my friends talked me about Lilla Rogers Global Talent Search and she pushed me to sign up, so I did. There are three cirle in this contest. The first creative brief arrived on the 5th of August (at the beginning of our summer vacation) and we had to submit our artwork today. The theme is Terrarium, that unfortunately wasn’t really inspiring for me at the first sight. During our holiday I drew a lot, then we finally got home I started to work really hard as I had just 4 days left until the deadline. During these days the doubt circulated in my mind if I’m good enough for a contest like that. Anyway I finished with three pictures for yesterday and based on my friends’ opinions I submitted one of them today afternoon. And now we’re waiting… the result will arrive on the 26th 🙂
Szóval 3 kép lett, és ezt küldtem be 🙂 Mit gondoltok?
So, I made 3 and this one was chosen for the submission 🙂 What you think?
Ez ugyanannak a rajznak egy másik változata.
That’s another variation of the same drawing.
Ez meg egy festmény… amit az új állványomon festettem 🙂
And this one is a painting… that I made on my new easel 🙂
Megosztás:
Színező… Coloring pages
Hát elbúcsúztunk a lakástól, a várostól, a sulitól, a barátoktól. A gyerekek könnyen viselték, csak egy-két alkalommal buggyant ki néhány könnycsepp. Távozásunk emlékezetessé tétele gyanánt ajándékokat osztogattunk… elsősorban persze az osztálytársaiknak. Nem akartam persze ezt sem hagyományosan csinálni, mint ahogy mást sem teszünk “normálisan”, így aztán azt találtam ki, hogy rajzolok a gyerekeknek. Méghozzá színezőket rajzolok. Az mégiscsak személyesebb. Szóval az utolsó néhány bejárós hetet én kávézókban, és Chatel-St-Denis parkjaiban töltöttem, ölemben a rajzmappámmal, és hol hangosan kacarászva, hol a részletekbe merülve gyártottam a színező lapjait. Nem lett vaskos kötet, arra nem volt időm, de örültek neki. Volt aki, amíg a gyerekeimre várakoztam, hozzám szaladva, mások csak szégyenlősen rám mosolyogva mondtak nem elvárt köszönetet… ezekért a pillanatokért mindenképpen megérte a sok görnyedés, és talán folytatása is lesz 🙂
So we took leave of the flat, the town, the school, the friends. It seemed to be easy for the kids in spite of some teardrops. I decided to make it memorable, so we gave some gifts to some special persons… to the classmates in the first place. Of course I didn’t want to do it traditionally as we don’t do anything the “normal” way, so I found out to draw something for the kids… coloring pages. It’s more personal, doesn’t it? So I’ve spent the last three weeks in coffee shops and in the parks of Chatel-St-Denis with my drawing-block on my lap and I was drawing the pages sometimes giggling, sometimes absorbedly making the details. It became just 6 pages plus cover… honestly not a fat volume, I didn’t have time for it, but the kids loved it. Some of them came to me while I was waiting my kids in front of the school to say thanks, the others just waved at me wearing a smile… these moments are really worth while stooping over the drawings for weeks… and I might keep going with it 🙂
annabies 