A medálok is készülnek, bár még egyet sem sikerült eddig eladnom 😀
Kati barátnőmnek csináltam egyet karácsonyra. Remélem tetszeni fog neki 🙂
Egy másik is készülőben van. Ennél viszont megakadtam: nem tudom mit akasszak a két oldalsó karikára… legyen kicsi rojt? Na mindegy, amíg eldöntöm, felteszem ide a majdnem kész medál fotóját 🙂
Annyira belejöttem, vagy inkább megtetszett ez az ékszerféleség készítés, hogy csak gyártom őket sorozatban… túl sok idővel persze nem rendelkezem, de napi 1-2 újszülött csak sikerül.
Íme a legújabbak:
Hát egyenlőre ennyi… most megyek varrni… zsebeket 🙂
Ahogy már a facebookra feltöltött képeken láthattátok, a legújabb agylövésem a tekergetős-csavargatós, lehetőleg (szokás szerint) jó sok pepecseléssel járó drót, és fonal medálok készítése.
Igazából karácsonyfadíszeket kezdtem gyártani itthonra, csak úgy, magunknak, de a csillagból valahogy csigavonal kerekedett (nem értem hogyan:)), a karácsonyfa helyett meg a nyakunkba akasztható… végső soron a fán is jól mutatna 😀
Szóval lett mindenféle, és folyamatosan készül a többi… ebben végre kiélhetem vacakolós, aprólékosságos, gyöngyözősös hajlamaimat 😀
Persze közben készülnek a mérőlécek is, csak kicsit lassabban… és szabadidőmben, vagy ha ezeket átmenetileg meguntam, a sapkák meg barbiruhák is terítékre kerülnek!
… csak lenne nagyobb rumliszobám 😀
Szóval íme, a medálok:
Na, mit szóltok?
Amikor átrendeztük a hálószobánkat, hogy helyet csináljunk a gardróbnak, az ágy mellől elkerült a sokfiókos komód, ami egyfajta éjjeliszekrényként szolgált, amink egyébként sosem volt… ahogy igazi ágyunk sem 😀
Egy szó, mint száz, meg kellett oldani, hogy az ágy mellett ne a földön tároljuk a kislámpát, a zsepihalmokat, a hajgumikat, és a töltőn lévő telefonokat… magától értetődően először egy széket állítottunk szolgálatba, de amikor minduntalan székhiánnyal küzdöttünk étkezésnél, illetve a székek folyamatos helyváltoztatásra kényszerültek… hol munkaszék, hol étkezőszék, hol mozifotel, hol éjjeliszekrényként funkcionálva, rájöttem, más megoldás kell! A lakásunkban a bútorok már-már az Égig érő fűből jól ismert lakótelepi kislakáshoz hasonló mennyiségben lelhetők fel, így legalább fizetni nem akartunk egy újabb darabért. Múltkorjában vettem néhány rétegelt lemez lapot… egyet felhasználtam az asztal oldalán keletkezett sérülés eltakarására, egy másik a babaház alapjául szolgál… most a harmadik is bevetésre került… asztallap lett belőle… egy épp megürült fedeles fonott doboz tetejére tépőzáraztam rá.
Először nem akartam ezt a megoldást feltenni a blogra, hiszen dekupázsolni mindenki tud… gondoltam… aztán amikor elkezdtem jöttem rá, hogy nagy, sima felületet egyenletesen lefedni még a jól bevált, és a hibák elfedésére kiváló szalvétatechnikával sem egyszerű… vissza is kellett szednem az egyik darabot, aminek csiszolás, újraragasztás lett az eredménye. Viszont magamat ismerve már az elején tudtam, hogy nem fogok megállni a dekupázsnál… jött hát a festegetés, kísérletezgetés, újabb szalvéta-réteg, majd a kedvencem, a kontúrpaszta.
Hát ez lett a végeredmény… nekem ez az aprólékos munka lételemem… már az egyetemen is képes voltam végigraszterezni A3-asban egy teknősbékát, a többi apróságomról nem is beszélve… most, hogy ismét visszataláltam kedvencemhez, bizton állíthatom, hogy nem állok meg itt… újabb hasonló kreálmányok várhatók tőlem.
Végre valahára elkészültek! Egyenlőre ugyan csak 2 darab, de elkészült az első eladásra szánt, valódi annaság 🙂
A Lola mesékben olvastuk, hogy amikor a kis barátok messze költöztek egymástól, egy-egy könyvecskét kaptak, amelybe leírhatták, lerajzolhatták a mindennapi eseményeket, hogy később megoszthassák egymással. Ez volt az alapötlet, amelyből kiindulva született először a piros M-betűs noteszkönyv (egy P, és egy Á társaságában).
Ennek sikerén felbuzdulva terveztem a grafikailag továbbfejlesztett változatát… már a teljes ABC terve elkészült, de még csak 2 db könyvecske áll eladásra készen a polcomon.
Remélem ezek is elnyerik a nagyérdemű tetszését, és nem győzöm majd gyártani 😀
annabies 