Végre elkezdtem összeszedni a családomnak eddig készített ajándékokat…
Ezeket a dobozokat decoupage technikával készítettem. Az egyik szalvétával készült, a másik, mivel egy betűjáték rejtőzik benne, egyedi tervezésű borítást kapott, és a doboz oldalait simán lefestettem. A játék betűit is magam készítettem, süthető gyurmából, majd egy textilzsákot “takkeroltam” a dobozba…
Gyűjtögető ember vagyok, de nehezen rendszerezem a dolgaimat… sajnos. Így mindig is problémát jelentett a rengeteg kacatunk tárolása. Másik “hibám”, hogy rajongok a zsebekért… úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokival… Kézenfekvő, és testhezálló megoldásnak tűnik hát fali zsebek varrása… Számtalan változatát készítettem már el. Volt falvédő, 4 m hosszú, sok zsebbel, a gyermekeim szobájába; íves, dimbes-dombos táj várkastéllyal, a barátnőm kislányának. Volt amit varrtam, és volt, amit papírból készítettem. Használtam a lakás összes helyiségében, mindenféle formában. A zsebek mindenhová elkísérnek… hozzá tartoznak az életemhez… akárcsak a gombok 😉
A fotókon csak egy változatot mutatok meg, talán az egyik legegyszerűbbet. Mégis szeretem…
Máté még egészen pici fiúcska volt, amikor hátizsákot kerestem neki. Másfél éves gyerekre nem lehet kapni olyat, ami nem nagyobb nála. Így varrtam egyet… megint… illetve ez volt az első 🙂
A fotómodell szerepét az épp megfelelő korban lévő kis királylányom vállalta magára… könnyen ment, lévén ő is hátizsákbolond. Az első francia kifejezés, amit megtanult: sac á dos 😀
Amikor Máté elkezdett oviba járni (még otthon), egy idő után nehezen aludt… félt a szörnyektől, árnyékoktól. Az ő, és nem utolsó sorban saját álmunk védelmében készítettem néhány varázs csecse-becsét.
Először egy szörnyriasztó csengő készült el, amit az ágya fölé benyúló levélre szoktunk felfüggeszteni. Ennek a rendeltetése, hogy ha egy szörny közelít, a csengő megmoccan, és kedves csilingelésével azonnal elijeszti a hívatlan látogatót.
Még ezzel egy időben csináltam egy álomfogót. Az indiánok hite szerint a szerkentyű hálós részén fennakadnak a rossz álmok, míg a jók tovább jutnak a kis álomszuszékhoz. A tollakat időnként meg kell simogatni, hogy a háló megtisztuljon.
A harmadik fityegő már itt készült. Ennek alapelemei a foszforeszkáló báránykák, és felhő társaik. Az éjszakai fényen kívül nincs egyéb funkciója… babona sem kötődik hozzá… egyszerűen csak tetszik 🙂
Amikor januárban ide költöztünk, üres lakásba jöttünk. Így mit volt mit tenni, elvonultunk a zikeába, bútort vásárolni. A megmaradt temérdek csomagolóanyagot sajnáltuk kidobni, így azóta is folyamatosan újrahasznosítunk. Azokból készült a pálya a keljfeluraknak, használjuk természetesen festésnél, ragasztásnál, alátétnek is… a legizgalmasabb dolog azonban, ami a csomagolókartonokból készült, egy babaház. Íme:
annabies 