Amikor Máté elkezdett oviba járni (még otthon), egy idő után nehezen aludt… félt a szörnyektől, árnyékoktól. Az ő, és nem utolsó sorban saját álmunk védelmében készítettem néhány varázs csecse-becsét.

Először egy szörnyriasztó csengő készült el, amit az ágya fölé benyúló levélre szoktunk felfüggeszteni. Ennek a rendeltetése, hogy ha egy szörny közelít, a csengő megmoccan, és kedves csilingelésével azonnal elijeszti a hívatlan látogatót.

Még ezzel egy időben csináltam egy álomfogót. Az indiánok hite szerint a szerkentyű hálós részén fennakadnak a rossz álmok, míg a jók tovább jutnak a kis álomszuszékhoz. A tollakat időnként meg kell simogatni, hogy a háló megtisztuljon.

A harmadik fityegő már itt készült. Ennek alapelemei a foszforeszkáló báránykák, és felhő társaik. Az éjszakai fényen kívül nincs egyéb funkciója… babona sem kötődik hozzá… egyszerűen csak tetszik 🙂