Pénteken volt az ovis kirándulás, amire minden évben a 4 éveseket viszik… amolyan búcsúzásképp. Reggel a vonatállomáson volt a találkozó, ahonnan kisvonattal mentek fel a hegyekbe, rövid séta, majd egy nagymamánál töltöttek pár órát. Amikor törpéink az óvónénik kezét fogva besétáltak az aluljáróba, elfacsarodott a szívem… olyan pindurkák még!!! Folytak a könnyeim, hogy nélkülem megy már Máté kirándulni, és rettenetesen féltettem… a francia nemtudás még rátett egy lapáttal, hiszen hogyan fogja megértetni magát? Persze alaptalan félelmek ezek… hónapok óta jár a Zöld Egér (Suris Vert) oviba, tehát ismeri őket, és őt is ismerik. De ilyenkor ki tud reálisan gondolkozni??? Kingussal kettesben töltöttük a napot, délután aludtunk is jó két órát… na ennek a hatását ma már nem érzem, de akkor nagyon jól esett 🙂
Délután 4.20-ra mentünk a nagyfiúért, az állomásra. A sok aggódó szülő már izgatottan várta függetlenedő csemetéjét, amikor – svájci szokás szerint halál pontosan – begördült a vonat. Vigyorgó arcocskák kukucskáltak ki az ablakon. A kis túrázók szaladtak szüleikhez, és hangos csiviteléssel mesélték élményeiket. Meglepő módon még az én törpém is lelkesen mesélt! Nagyon klasszul érezték magukat, ami megnyugtató, és állati jó érzés nekünk is! Visszafelé besétáltunk még apáért, majd hazafelé vettük az irányt. Az én édes, bátor nagy fiam!!!

ááááá ma nem volt semmi különös… csak a zikeába mentem a két tökéletes gyermekemmel! Vettünk néhány apróságot, és jól éreztük magunkat. Ott ebédeltünk. Játszottunk. Kivételesen hiszti nélkül megúsztuk. Jó volt. Hazafelé mindketten elaludtak, úgyhogy egy röpke órácskát ücsörögtem a kocsiban, az ébredésüket várva. Nyugis volt.
Klassz nap volt ez is.

Na persze nem a szó 40 éves hagyományát követve…
Nem tudom tudja e mindenki, de vasárnap után hétfő következik. Engem sokszor meglepetésként ér reggel… Szerencsére általában csak keddtől kell időben kelnünk, mert Máté fiam csak hét közepén látogatja az ovit. Mindenesetre hogy ne unatkozzunk mégsem, hétfő reggelre beszerveztem egy találkozót. Egy ovis anyuka (Zoé) segített eligazodni a francia nyelvű hivatalos levelek rejtelmeiben… vagyis eljött velem az internetes cég követelőző levelének tartalmát tisztázni… a lényeg: sajnos fizetnünk kellett. Elég kiábrándító módon ide, a kiszámíthatóan magas, de tisztán átlátható fizetnivalók birodalmába is begyűrűzött a rejtett költségek intézménye. Az internetszolgáltatónk kínálta a szerződéskötés pillanatában a legalacsonyabb előfizetési díjat. Tényleg az… csakhogy 2 hónap múlva levelet kaptunk tőlük, hogy fizessük be a havi díj majdnem hatszorosát… akkor azt hittük tévére, telefonra… miiiiii????? Sem egyik, sem másik készülékkel nem rendelkezünk!!! Felhívtam a társaságot, tisztáztam… legalábbis azt hittem. Alig egy hete érkezett egy második felszólítás, immár valóban a havidíj hatszorosáról kiállított csekkel… ugyanis büntetést is kaptunk. Mint kiderült, ez félévenként fizetendő rendelkezésre állási (?) díj, amit ha elmulasztunk befizetni, kikapcsolják az internetet is… Olcsó húsnak híg a leve… milyen igaz!!! Így az egyik legdrágább internet előfizetés boldog (?) birtokosainak mondhatjuk magunkat. :S Az egészben a kávézás, és beszélgetés volt a legjobb. 🙂
A délutánt a parton töltöttük, majd itthon nyűglődtünk alvásig. Hites uramat csak éjjel 11 tájban láttam viszont.

Kedden szokás szerint korán kellett kelni, hogy elsőszülöttemet időben, és épségben eljuttassam az oviba. Jelentem sikerült!!! Zoé feljött kávézni… This is the beginning of a beautiful friendship… Innen folytatódtak a megszokott keddi teendők:  4 emeleten fel-le rohangálás, mosókonyha, 11.15-re vissza oviba Téért, haza, ebéd (zöldborsófőzelék), altatás… és itt jön be a képbe egy új napirendi pont: a leendő iskolás nagyfiam előkészítő “tanfolyama”!!! A helyszín a szemben lévő iskola, így édesdeden alvó kislányomat itthon hagyva átrohantunk a suliba, gyereket leadtam, majd rohantam vissza. Mielőtt bárki felelőtlennek ítélne, elárulom, hogy ha nagyon lazán számolunk is, az egész 10 percet vesz igénybe, aminél még a mellékhelyiségben is többet töltök. Szóval hazarohanás, fel a negyedikre, vissza a mosókonyhába, teregetés (nem esett az eső véletlenül), fel a negyedikre, alvó baba ellenőrzése, majd fél 4-re vissza a nagyért a suliba. Az udvaron, a tanárnéni mellett hüppögve fogadott… beütötte a lábát egy fa gyökerébe. És még inni sem kapott, hiába kérte… mondjuk a “szomjas vagyok”-ot nem értem miért nem tudják felfogni… csak a francia megy, mi? Ha valaki magyarul szólal meg, azt már meg sem halljuk? :D… elmondtam a tanárnéninek, hogy mit is kért csemetém… a homlokára csapva kért bocsánatot az érintettől. Mindenesetre minkét fél tudomására hoztam, hogy az “inni” lesz az adott helyzetben használandó szó, és Máté talán még el is tudja mutogatni a kívánságát! Mik vannak! 😀 Az este a rendes mederben haladt… Peti is viszonylag időben tért haza… sietnie kellett, mert Wolfi kedden énekelt az Eurovíziós Dalfesztivál első elődöntőjében!!! Fergeteges előadás volt, leénekelte a versenytársakat, a közönség állva tombolt!!! Naná, hogy továbbjutott! Legközelebb szombaton, a döntőben fog énekelni, kb. 130 millió néző előtt!!! Huh…. jobb nem belegondolni! 😀

Szerdán újabb ovis nap, immár nyugodtabb háttérrel (részemről). Bolt. Babakocsival, cuccokkal haza. Kingával, bevásárló cekkerrel fel a negyedikre. másfél óra múlva öltözés. Le a negyedikről. Kinga kendőben csücsül. Fel a hegyre, a kisdedóvóba. Játszótér. Sietés haza. Kinga altatás. Nem akar aludni. Rábeszélés, cici. Nem akar aludni. Besötétítés, újabb rábeszélés, cscscscscs, megint cici (ez már csak hobby, mert nem hiszem, hogy van még benne tej). Nem akar aludni. Feladom. Krumplipüré. Háromnegyed kettőkor készülődés, öltözés. Le a negyedikről. Fel a hegyre. Máté most először hivatalos egy szülinapi bulira!!! Az oviból Juliana hívta meg… helyes copfos kislány. Fura érzés volt ott állni úgy, hogy alig néhány szót értettem csak a társalgásból. Na ezt hívják kívülállónak. Aztán jött a felmentő sereg, két csomag arcfestő kréta képében. Felajánlottam, hogy festegetek… ebben otthon vagyok, és nem kell beszélgetni. A kezem alól kikerült egy véresszájú (elmosódott a kilógó nyelve), foltos kiskutyus, egy bohóc, egy pillangó, egy kiskatica (ez volt Kingus), és négy zebra. Utána a férjjel még beszélgetni is tudtam… angolul. Mint kiderült, Szerbiából jöttek 10 éve. A közel egy helyre nyúló gyökerek, a jó öreg szocializmusos élmények, és a hasonlóan megnehezített folytatás azonnal szimpatikussá tett… Elég jó hangulatú buli volt. A gyerekek meg istenien szórakoztak Juliana édesanyjának vezetésével… született gyerekvigyázó, csodálatos mókamester! Egy szó, mint száz, klassz volt.
Este még Katival is tudtam beszélni telefonon. Az eredeti terveim szerint szombaton reggel kocsiba ülök, Düsseldorfig vezetek egy seggel, majd bulizok barátosnémmal (aki nem mellesleg megnyeri az Eurovíziót)… vasárnap sokáig alszunk, kiadósat reggelizünk egy hatalmas bögre habos tejeskávéval, majd kora délután hazavezetek… röpke 7 órás út… semmi az!!! Szóval megbeszéltük, hogy ez baromság. Kiöregedtem a buliból, nem bírom a strapát, és különben is gyerekeim vannak, akiknek még szükségük van rám. Kati, mint mondta, nem is engedné, hogy menjek… ha csak 4 órányira lennék, az oké, na de 7!!!!! Szóval nem megyek :(Inkább megint a főnöknél bárbekjúzunk… összekötve az eurovízióval!!! 🙂

Megjött apa… befejezem 🙂

Elöljáróban egy tartozásomat egyenlítem ki, képek formájában. Nem számoltam be ugyanis a hétfőn tett kirándulásunkról, a Labirintusban. Hozzáteszem, a labirintusba ezúttal be sem tettük a lábunkat… csak az azt körülölelő játszó alkalmatosságokat gyűrtük… Íme hát:

Miután csütörtökön hazautazott Peti családja, kiderült számunkra, hogy a gyerekeim nyugodtak is tudnak lenni 😀
Sajnos Milánnal folyamatosan marták egymást… feltételezem, hogy kifejezetten élvezték a csipkelődést, de sokszor lett sírás a vége. 😦 Kicsi ez a lakás is 7 embernek, meg Milánnak nagyon sok volt az új élmény… MátéKinga meg talán fenyegetve érezték tőle az egyeduralmukat… nem látok beléjük, de tény, hogy külön mindegyik rendesebb, kezelhetőbb… és főleg nyugodtabb!!!
Ez utóbbi kijelentésemet ugyan a hétvége folyamán néha megkérdőjeleztem, miután kicsi lányom többször is hihetetlen hisztiorgiába süppedt…

Mindenesetre a csütörtök és a péntek pihenéssel telt… a tóparton jártunk többször is. A péntek délelőttöt teljes egészében a hegyi játszón töltöttük, ahol én másfél órát olvashattam, míg a csemetéim játszottak!!!

Szombaton a délelőtt csak úgy eltelt… ahogy szokott… képtelen vagyok összekaparni magamat időben, ha nem muszáj. Délután viszont elkerekeztünk Lausanne-ba. Oda-vissza cirka 50 km-t tekertünk. Estére a térdeim helyén két tűzlabdát éreztem, de elképesztően jó volt az egész!!! És az új bicajos szerkóm is isteni! A tóparton igyekeztünk végigmenni, ami sajnos sok helyen nem sikerült, de mégis megtaláltuk álmaink otthonát… illetve a környéket… Lutry tópartját… mint a mesében… kis kikötő, régi házacskák, romantikus, mégis modern… strandröplabda-pálya, búvárkodási lehetőség… mi kellhet még?
Lausanne-ba érve megállapítottuk, hogy menthetetlenül kisvárosiak vagyunk… túúúúúl nagy! túúúúúl város! Túúúúúl sok az ember, a ház, az aszfalt, az autó, a zaj… A Mekibe feltekertünk (1,2 km hegynek fel… büszke vagyok magamra!!!), majd vissza a tópartra… kis játszótér, kis körhinta, szaladgálás, és irány haza! Legközelebb Montreaux-be megyünk! 😀

A hét utolsó napját is gyakorlatilag délben kezdtük, mivel az éjszaka fáradalmait reggel pihentem ki. Kinga éjjel döbbenetes üvöltéssel ébredt, majd folytatta kb. negyed órán keresztül. Csoda, hogy Té nem ébredt fel rá! Megnyugtatni nem tudtam, hiába próbáltam bárhogyan… komoly ellenfél lett volna, egy kung-fu mesternek is a hihetetlen gyorsasággal bevitt tiszta ütéseivel és rúgásaival… határozottan tartottam tőle, hogy szétver! 😀 Végül apa mentette meg a helyzetet, miután felriadt álmából. Átjött a gyerekszobába, felvette, magához ölelte kicsi kincsét… ez megtette a hatását… a kiskirálylány megnyugodott… na persze apa, és lánya…
Szóval ez az éjszakai incidens, és persze a hajnal 3-ig való olvasás nem tette lehetővé, hogy reggel csak úgy kipattanjak az ágyból. Még egy jó kávé is nehezen térített magamhoz. Drága Peti palacsintát sütött ebédre, én meg gyorsan befejeztem az idegesítő Millenium trilógiát… idegesítő, mert az utolsó 2-300 oldalt gyakorlatilag egyben kell végigolvasni… Egy szó, mint száz kora délután felkerekedtünk, és elautóztunk, szép nyugdíjas tempóban a Servion mellett lévő állatkertecskébe. Kingu út közben elaludt, így a fagyiról lemaradt… az állatokat végignéztük, csodálatosan éreztük magunkat a gyönyörű májusi napsütésben! Máté dzsungelharcosként vetette magát a kiserdőbe, majd a bokrok közé… hosszú botokat hurcolt egyik helyről a másikra, és istenien szórakozott a játszótéren is, ahol megismerkedett egy újabb legjobb baráttal… akinek sajnos a nevét sem tudjuk… de az legalább bebizonyosodott, hogy rengeteg barátkozási lehetőség akad széles e világban! És hát csak lesz neki is olyanja, mint nekem Kati!

Apropó Kati… Düsseldorfban van, készül az Eurovíziós fellépésre… én gondolatban vagyok vele, és rettenetesen izgulok érte!!! Esténként a Facebook oldalával töltöm az időt, új információkra vadászva. Ééééés ma végre tudtunk beszélni telefonon! Ó bár úgy sikerülne minden, ahogy eltervezte!!! Olyan megfoghatatlan ez az egész… annyira csodálatos, és hihetetlen, hogy egyszer csak híres lett, rajongói vannak, riportertől riporterig rohan… a szavam is eláll, amikor erre gondolok… nemrég, általánosban, a patakparton hazafelé sétálva énekelgettük Whitney Houston slágereit, és hírnévről álmodoztunk, és erre tessék!
Az Eurovíziós oldalon egy kommentelő a következő találós kérdést tette fel: How do you call Celine Dion in hungarian?
És a válasz: Easy… Kati Wolf
Szóval Európa szerte jópáran megismerték/megismerik a nevét, a dalát, az arcát… elképesztő… döbbenetes… elmondhatatlanul büszke vagyok rá!!!

Visszatérve a mai napra… a túra után hazaérve Peti szinte azonnal kidőlt… na jó, azért még csinált nekünk melegszendvicset :D… a gyerekekkel elmoziztunk, majd gyors fürdés, alvás. Jó kis nap volt ez is!

Holnap délutántól meg szorítani kell Katinak ezerrel!!! Egy főpróba, egy zsűritagok előtti show a hétfő délután programja. Csúcson kell teljesítenie, ugyanúgy, mint kedden… de hát igazán ez nem jelenthet számára problémát! 😀
A lényeg, ujjakat keresztbe!!! Mindenki a helyére, fények, action!