hétvége…

Elöljáróban egy tartozásomat egyenlítem ki, képek formájában. Nem számoltam be ugyanis a hétfőn tett kirándulásunkról, a Labirintusban. Hozzáteszem, a labirintusba ezúttal be sem tettük a lábunkat… csak az azt körülölelő játszó alkalmatosságokat gyűrtük… Íme hát:

Miután csütörtökön hazautazott Peti családja, kiderült számunkra, hogy a gyerekeim nyugodtak is tudnak lenni 😀
Sajnos Milánnal folyamatosan marták egymást… feltételezem, hogy kifejezetten élvezték a csipkelődést, de sokszor lett sírás a vége. 😦 Kicsi ez a lakás is 7 embernek, meg Milánnak nagyon sok volt az új élmény… MátéKinga meg talán fenyegetve érezték tőle az egyeduralmukat… nem látok beléjük, de tény, hogy külön mindegyik rendesebb, kezelhetőbb… és főleg nyugodtabb!!!
Ez utóbbi kijelentésemet ugyan a hétvége folyamán néha megkérdőjeleztem, miután kicsi lányom többször is hihetetlen hisztiorgiába süppedt…

Mindenesetre a csütörtök és a péntek pihenéssel telt… a tóparton jártunk többször is. A péntek délelőttöt teljes egészében a hegyi játszón töltöttük, ahol én másfél órát olvashattam, míg a csemetéim játszottak!!!

Szombaton a délelőtt csak úgy eltelt… ahogy szokott… képtelen vagyok összekaparni magamat időben, ha nem muszáj. Délután viszont elkerekeztünk Lausanne-ba. Oda-vissza cirka 50 km-t tekertünk. Estére a térdeim helyén két tűzlabdát éreztem, de elképesztően jó volt az egész!!! És az új bicajos szerkóm is isteni! A tóparton igyekeztünk végigmenni, ami sajnos sok helyen nem sikerült, de mégis megtaláltuk álmaink otthonát… illetve a környéket… Lutry tópartját… mint a mesében… kis kikötő, régi házacskák, romantikus, mégis modern… strandröplabda-pálya, búvárkodási lehetőség… mi kellhet még?
Lausanne-ba érve megállapítottuk, hogy menthetetlenül kisvárosiak vagyunk… túúúúúl nagy! túúúúúl város! Túúúúúl sok az ember, a ház, az aszfalt, az autó, a zaj… A Mekibe feltekertünk (1,2 km hegynek fel… büszke vagyok magamra!!!), majd vissza a tópartra… kis játszótér, kis körhinta, szaladgálás, és irány haza! Legközelebb Montreaux-be megyünk! 😀

A hét utolsó napját is gyakorlatilag délben kezdtük, mivel az éjszaka fáradalmait reggel pihentem ki. Kinga éjjel döbbenetes üvöltéssel ébredt, majd folytatta kb. negyed órán keresztül. Csoda, hogy Té nem ébredt fel rá! Megnyugtatni nem tudtam, hiába próbáltam bárhogyan… komoly ellenfél lett volna, egy kung-fu mesternek is a hihetetlen gyorsasággal bevitt tiszta ütéseivel és rúgásaival… határozottan tartottam tőle, hogy szétver! 😀 Végül apa mentette meg a helyzetet, miután felriadt álmából. Átjött a gyerekszobába, felvette, magához ölelte kicsi kincsét… ez megtette a hatását… a kiskirálylány megnyugodott… na persze apa, és lánya…
Szóval ez az éjszakai incidens, és persze a hajnal 3-ig való olvasás nem tette lehetővé, hogy reggel csak úgy kipattanjak az ágyból. Még egy jó kávé is nehezen térített magamhoz. Drága Peti palacsintát sütött ebédre, én meg gyorsan befejeztem az idegesítő Millenium trilógiát… idegesítő, mert az utolsó 2-300 oldalt gyakorlatilag egyben kell végigolvasni… Egy szó, mint száz kora délután felkerekedtünk, és elautóztunk, szép nyugdíjas tempóban a Servion mellett lévő állatkertecskébe. Kingu út közben elaludt, így a fagyiról lemaradt… az állatokat végignéztük, csodálatosan éreztük magunkat a gyönyörű májusi napsütésben! Máté dzsungelharcosként vetette magát a kiserdőbe, majd a bokrok közé… hosszú botokat hurcolt egyik helyről a másikra, és istenien szórakozott a játszótéren is, ahol megismerkedett egy újabb legjobb baráttal… akinek sajnos a nevét sem tudjuk… de az legalább bebizonyosodott, hogy rengeteg barátkozási lehetőség akad széles e világban! És hát csak lesz neki is olyanja, mint nekem Kati!

Apropó Kati… Düsseldorfban van, készül az Eurovíziós fellépésre… én gondolatban vagyok vele, és rettenetesen izgulok érte!!! Esténként a Facebook oldalával töltöm az időt, új információkra vadászva. Ééééés ma végre tudtunk beszélni telefonon! Ó bár úgy sikerülne minden, ahogy eltervezte!!! Olyan megfoghatatlan ez az egész… annyira csodálatos, és hihetetlen, hogy egyszer csak híres lett, rajongói vannak, riportertől riporterig rohan… a szavam is eláll, amikor erre gondolok… nemrég, általánosban, a patakparton hazafelé sétálva énekelgettük Whitney Houston slágereit, és hírnévről álmodoztunk, és erre tessék!
Az Eurovíziós oldalon egy kommentelő a következő találós kérdést tette fel: How do you call Celine Dion in hungarian?
És a válasz: Easy… Kati Wolf
Szóval Európa szerte jópáran megismerték/megismerik a nevét, a dalát, az arcát… elképesztő… döbbenetes… elmondhatatlanul büszke vagyok rá!!!

Visszatérve a mai napra… a túra után hazaérve Peti szinte azonnal kidőlt… na jó, azért még csinált nekünk melegszendvicset :D… a gyerekekkel elmoziztunk, majd gyors fürdés, alvás. Jó kis nap volt ez is!

Holnap délutántól meg szorítani kell Katinak ezerrel!!! Egy főpróba, egy zsűritagok előtti show a hétfő délután programja. Csúcson kell teljesítenie, ugyanúgy, mint kedden… de hát igazán ez nem jelenthet számára problémát! 😀
A lényeg, ujjakat keresztbe!!! Mindenki a helyére, fények, action!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s