Tour de France

2 hozzászólás

Svájcban sokan kerékpároznak. Jellemzően nem közlekedésre használják azonban, mint a hollandok, hanem kifejezetten sportolási céllal… naná… ide a hegyekbe kell is az izomerő, ha valaki bicajozni akar picinykét. Nem is lenne igazán kényelmes kiskosztümben, vagy öltönyben átkerekezni a néhány száz méteres szintkülönbségeket… így hát itt mindenki biciklis feszülős naciban tolja, ami a csajoknak előny, a pasiknak viszont… 🙂

Na de hogy a lényegre térjek, a hegyek. Peti felvette a kesztyűt. A Vevey és Paccots közti 700 m-es magasságkülönbség neki már szinte meg sem kottyan. A főnökével Velence turnét terveznek őszre, fejenként két keréken. Innen jött az ihlet ehhez a képhez, ami tulajdonképpen jóuram születésnapjára készült. (Nem meglepi.)

Lángtenger… Firestorm

2 hozzászólás

Amikor ezt a tüzes vöröset felkentem a vászonra, még nem tudtam mi lesz belőle… érdekes módon ennél a képnél a színén kívül semmi előre elképzelt motívum nem lebegett a szemem előtt, nem álmodtam meg, ahogy azt általában szoktam. Mégis, a szín ki akart jönni a tubusból…
A lilán égő kórók, a forróságban összekunkorodó növényszárak mind maguktól kerültek oda… mígnem előttem állt a lángtenger 🙂

Image

Image

Pitypang… Dandelion

4 hozzászólás

Sokat töprengtem mostanában, hogy vajon érdemes-e ide feltenni mindent, amit festegetés címszó alatt művelek, amik a kiállítás(ok)ra készülnek. Végül úgy döntöttem, hogy megmutatom… lesz, amit egészben, lesz, amit csak részleteiben, de talán nem csak engem érdekel, amin épp dolgozom… 🙂

Így tehát jöjjön a folytatás…

A pitypang központi szerepet játszik az életemben… néha (inkább ritkán), mint gyűlölt gyomnövény, de legtöbbször a gyermekkoromra emlékeztető, mindig megújuló, örök érvényű, csodálatos, és változatos mementó… szétröppenő apró ejtőernyőseivel együtt. A saját gyermekeimet éppúgy rabságban tartja, mint anno engem… talán nem is anno… ezért is készülnek ilyen témájú képek.

Az egyik:

 

… és egy másik:

kiállítás… exhibition

4 hozzászólás

Kb. két hete felhívtam a helyi galéria tulajdonosát… kiállítási lehetőségek után kutatva. Hirtelenjében meg is beszéltük, hogy este, a legújabb kiállítás megnyitóján megjenek, néhány képem társaságában. Este 8 körül mentünk le Chatel-be. Kinga csatlakozott hozzám, és megígérte, hogy nagggyon jó lesz 🙂

A kocsiból kikászálódva hónom alá csaptam az addig festett, összesen négy darab képet, majd dobogó szívvel, kicsi lányom kezét szorongatva felcaplattunk a galériába. Sokan voltak. Tanácstalanul toporogtunk egy darabig, majd erőt vettem magamon, és a büféasztal mögött álló hölgynél éredklődtem hol találom a “főnököt”. Végül a hatalmas lovas festmények tövében, a sarokban előszedhettem a műveimet. Thierry és a lánya elismerően nyilatkoztak… megvolt a wow-effekt 🙂 A galéria többi tulajdonosát is odahívták, megmutogattuk mindenkinek. Kedvesek voltak, őszintének tűnő tetszésnyilvánításokat követően teljesen magától értetődően kaptam ígéretet egy jövő évben megrendezendő kiállításra. Idénre már tele vannak… és még nincs meg az elvárt 30-40 db festmény sem 😀

Kinga mindezalatt a sarokba húzódott, lekuporodott, majd csendesen elaludt… kis királylányom betartotta az ígéretét 🙂

A mázolmányaim mellett a fotókat is megmutogattam… legalábbis egy részüket. Azok is tetszettek, így az eredeti terveimnek megfelelően, közös kiállításom lehet magammal 2013-ban… a kis teremben a fotók, a nagyban a festmények!

Fantasztikus előrelépés ez, fantasztikus inspiráció, fantasztikus hajtóerő. És nem utolsó sorban önbizalom növelő…

Másnap a fészbúkos profilomat Thierry és a lánya is bejelölték, írtak néhány kedves szót, sőt Thierry a saját oldalán is beharangozta a jövő évi kiállításomat 🙂

Így most ezerrel festek… azóta született két és fél kép, és még a gyerekek is elkezdtek festeni velem 😀

Szép az élet, és bíztató!