Kb. két hete felhívtam a helyi galéria tulajdonosát… kiállítási lehetőségek után kutatva. Hirtelenjében meg is beszéltük, hogy este, a legújabb kiállítás megnyitóján megjenek, néhány képem társaságában. Este 8 körül mentünk le Chatel-be. Kinga csatlakozott hozzám, és megígérte, hogy nagggyon jó lesz 🙂

A kocsiból kikászálódva hónom alá csaptam az addig festett, összesen négy darab képet, majd dobogó szívvel, kicsi lányom kezét szorongatva felcaplattunk a galériába. Sokan voltak. Tanácstalanul toporogtunk egy darabig, majd erőt vettem magamon, és a büféasztal mögött álló hölgynél éredklődtem hol találom a “főnököt”. Végül a hatalmas lovas festmények tövében, a sarokban előszedhettem a műveimet. Thierry és a lánya elismerően nyilatkoztak… megvolt a wow-effekt 🙂 A galéria többi tulajdonosát is odahívták, megmutogattuk mindenkinek. Kedvesek voltak, őszintének tűnő tetszésnyilvánításokat követően teljesen magától értetődően kaptam ígéretet egy jövő évben megrendezendő kiállításra. Idénre már tele vannak… és még nincs meg az elvárt 30-40 db festmény sem 😀

Kinga mindezalatt a sarokba húzódott, lekuporodott, majd csendesen elaludt… kis királylányom betartotta az ígéretét 🙂

A mázolmányaim mellett a fotókat is megmutogattam… legalábbis egy részüket. Azok is tetszettek, így az eredeti terveimnek megfelelően, közös kiállításom lehet magammal 2013-ban… a kis teremben a fotók, a nagyban a festmények!

Fantasztikus előrelépés ez, fantasztikus inspiráció, fantasztikus hajtóerő. És nem utolsó sorban önbizalom növelő…

Másnap a fészbúkos profilomat Thierry és a lánya is bejelölték, írtak néhány kedves szót, sőt Thierry a saját oldalán is beharangozta a jövő évi kiállításomat 🙂

Így most ezerrel festek… azóta született két és fél kép, és még a gyerekek is elkezdtek festeni velem 😀

Szép az élet, és bíztató!