Ismét pályáztam fotókkal a Fotoblur-ön…
Ez azért fura… a pályázgatás sikeressége igazából valószínűleg nem attól függ, hogy az adott pályázati anyag ilyen vagy olyan. Az a fontos, hogy kinek hány ismerőse van pl. a fészbúkon, és ezek az ismerősök mennyire fáradtak bele a mindenki által küldözgetett “szavazz” felhívásra… merthogy ilyen rengeteg van… a barátokat ezer meg ezer felkéréssel bombázzák naponta mindenhonnan, ami passzív ellenállásba torkollik… fásultság, a lelkesedés hiánya. És ez érvényes minden területre.
Így már meg sem lepődök, hogy az én képeimre nem nagyon érkezik szavazat. Én ugyanis inkább nem kéregetek… így viszont nem lehet nyerni. Mindenképpen az kell, hogy nyomulj? Ha nincs egy komplett gimnázium a hátad mögött, már akármit is csinálhatsz, az nem kaphat kellő nyilvánosságot?
És akkor hol van itt a megmértettetés? Vagyis ez csak a kapcsolatrendszerem megmérettetése, nem pedig a munkámé? Nemszeretem állapot ez… nem szeretek kérni. Csak jobb lenne a pályázat tárgyát értékelni, és nem a mögé tett támogatottságot 😦
Persze az is lehet, hogy nem elég jók, de az már más kérdés… akkor mondja meg végre vki, hogy hagyjam abba! 😀
Na de itt vannak a fotók, amikkel most épp pályáztam (a képek alatt vannak a linkek, amiken el lehet érni őket a pályázati felületeken):
Fotoblur, Reménység Fesztivál
Fotoblur, Reménység Fesztivál
Fotoblur, Reménység Fesztivál
Fotoblur

Reménység Fesztivál
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...