IKEA hack

Az ikeás cuccok rendkívül inspirálóak tudnak lenni… ha másért nem, hát azért, mert egy kis fantáziával átalakíthatók. Láttam így már evőeszköztartóból lett lámpabúrát, gyertyatartóból lett törülközőakasztót,, és még sorolhatnám. Nálam inkább kiegészülnek, dekorálódnak a tárgyaik, ahogy most is történt. Igaz, most talán funkcióváltás is jelentkezett, amennyiben a fali zseb póniházzá avanzsálása azt jelenti.
Adott volt egy buborék alakú fali tároló, amit évekkel ezelőtt vettünk. Sajnos nem készítettem fotót az eredeti állapotról, így az internetről kellett egyet vadásznom.

Kiderült, hogy sokan használják másként… mégpedig hörcsöglakként.

Különben is vannak olyan tárgyak, amik a tervezett funkciójukban nem működnek az elvárásoknak megfelelően, de (amennyiben a kreatív felhasználó gondolkodik) kiváló “más” lesz belőlük 🙂
Hát ez is egy ilyen tárgy… szerintem. Az átváltozáshoz persze elengedhetetlen volt egy (akkor még) kétéves lánygyermek kialakulóban lévő pónimániája… ami, attól tartok, még mindig nem tetőzött 😀
Szóval adott volt egy ilyen buborék, amiből egy domb-lak lett… á la hobbit házak… zöldtetős öko-csoda… íme:

Egy régi, molyrágta, zöld gyapjúpulcsi lett a fű.

Néhány szatén virág, gyöngy, és filckorongok (Foltbolt), és kész is a virágos domboldal, amiről színes kavicsokkal szegélyezett patak csordogál… ideális hely pónik számára 🙂

Sajnos mivel tavaly nyáron, a vakációról hazafelé vezető, röpke 10-12 órás út folyamán varrtam fel a “füvet”, több fázisfotó nem készült… csoda, hogy ez is előkerült. A befejezésre majd egy évet kellett várni… de, mint tudjuk, jó munkához idő kell… vagy mi 🙂

gyűrött angyalka… creased little angel

Amikor elkezdődött az idei karácsonyi őrület, bepánikoltam, hogy mit is fogunk a fára aggatni idén. Nem volt kedvem újabb egyszínű gömböket vásárolni. Szép, de mostanra unalmas, személytelen. Úgyhogy az itthon talált alapanyagokat kezdtem bedolgozni. Elsőként egy kis angyalka született. Feje papírgolyó, haja fonal, ruhája sütis papírcsipke, keze ropogtatni való finomság zacskójának záródrótja 🙂
Kicsit esetlen, kicsit hippis, de a lányom gyűrkéléseit tanulmányozva igazán szeretnivaló jószág lett, mégha szárnyaszegett is…


világítás… lighting

Karácsonyra készülődve egyre csak veszem a fénysorokat… ezeket előbb-utóbb díszítem is. Íme az egyik, és hogy ne árválkodjon magában, mellé teszek egy másik lámpát is. Ez annak a testvére, amit, ha emlékeztek, a gyerekekkel festettünk néhány hónapja szivárvány színűre 🙂 Ez a mostani kicsit komolyabb lett, hiszen a nappaliban lóg…





Krumpli… Potato

A lányom az utóbbi időben nem hajlandó harisnyanadrágot hordani. Ezzel szemben mindig szoknyát viselne. Nadrágot ne is említsek előtte, mert azonnali hisztiben tör ki. A megfázás elkerülésére a harisnyanadrág lenne a jó megoldás, de ha nem veszi fel, nincs mit tenni. Vagy mégis? Hiszen kitalálták már a leggings-t!!! Télre meg cicanadrág… amit elvétve lehet csak kapni… és itt van a fiókban a sok szép harisnyanadrág is. Mit tesz az ember lánya ilyen esetben? Kombinál: a levágott harisnyanadrág=cicanadrág!!! Szóval most így állunk: van néhány fölösleges lábfejünk… ebből aztán lehet alkotni… például krumplit!




A nőstény kicsit nagyobbra nőtt hím társánál, pedig egy tőről fakadnak. Szerettem volna kicsit cifrázni, részletezni a babákat, de Kinga így ahogy van kiragadta őket a kezemből. A fiúnak még a száját is eltávolíttatta, mondván ő így szereti őket, a maguk egyszerűségében 😀

Gyertyatartó… Candle holder

Nehogy azt higgye bárki is, hogy lustálkodok… minden napra jut valami apróság, amit sürgősen el kell készítenem. Van, hogy csak néhány masnit kötök ide-oda, van, hogy komolyabb dologba vágom a fejszém.

A karácsony kapcsán persze én is elkezdtem díszítgetni a lakást… mértékkel, és egészen ötletszerűen, de már a polcokon sorakoznak a mindenfélék, amik a karácsonyi hangulatot próbálják becsempészni hozzánk.

A boltokban járva mindig nézegetem a mécsestartókat, gyertyatartókat, hiszen ezek szorosan hozzá tartoznak az ünnepi hangulathoz. Nézegetem, nézegetem, megfogom, de gyorsan vissza is teszem, bármennyibe is kerül… milyen lenne már, ha vennék, amikor csinálni is tudok! Különben is, drága uram állandóan az egyre szaporodó tárgyak miatt hőzöng. Kedvenc mondása szerint akkor hozhatok be egy új tárgyat, ha kettő távozik… ezúttal igyekeztem komolyan venni, és az itthon lévő kacatokból recycling-olok díszeket. 🙂

Íme az a bizonyos gyertyatartó:



A kiürült mézes üvegekbe beleállítottam 3-3 vékony fehér gyertyát, amiket évek óta a fiókban őrzök. A nykukra masnit kötöttem, és kész is az ünnepi gyertyatartó. Egyszerű, igaz?