Barbi pulcsi… Pullover for Barbi

Amikor a zoknikból elkezdtem először a labdácskákat, majd a babaruhákat varrogatni, Barbi még eszembe sem jutott… először is azért, mert kicsi lánykám még túl kicsi volt, tehát nem volt raktáron Barbink, másodszor azért, mert Barbi túl elegánsnak tűnt, a készen kapható ruhakölteményeiben. Mostanra, hogy nálunk is beköszöntött a Barbi-korszak, több dologra kellett rájönnöm:

1. Barbinak csak látszólag vannak szép, és elegáns ruhái… valójában ő is a kínaiban vásárol.

2. Ha babaruhákat akarok áruba bocsájtani, konfekcionalizálnom kell, amire a legalkalmasabb a közismerten modellnek termett Barbi!

A kollekció első darabja itt látható:

 

 

mérce… mesuring rod

No, végre megszáradt!!! elkészült egy sorozat első darabja! Akár azonnal meg is lehet venni, hiszen eladásra készítettem.  Nem sokkal azután, hogy a gyerekágyakhoz új ágyrácsot vettünk, lomtalanítás volt… találtunk két darab sokkal jobb ágyrácsot, mint amiket vettünk… így a két új ágyrács az ágy alá került. Hónapokig hevertek ott hasztalanul, mire kitaláltam, hogy felhasználom őket… egész másra. Így lett az egyik darabjukból mérőléc… egy másikból majd valami más lesz… vagy ugyanez másképp 🙂

Az adatok: 70-150 cm-ig mér, tehát gyermekek részére készült. A jelen példány nem igazán gyerekmintájú, de ez tök szándékos… hiszen gyakran az előszobában mérünk… oda miért kéne macis dolgokat aggatnunk? Nem jobb, ha egy, akár elsőre funkcióját tekintve felismerhetetlen szépség lóg a falon? Csak azért, mert szép…

Hát remélem nem csak nekem az 🙂

Íme:

csipeszelés… clipping

Már egy ideje mindenhova csipeszekkel tűzöm ki a cédulákat, az el nem felejtendőket… már lassan az sem látszik tőlük, hogy mi van a fali zsebeinkben, pedig abból is van egy pár… úgyhogy egy egyáltalán nem új, de annál praktikusabb megoldással rukkoltam elő, amíg jóuram a messzi távolban dolgozott: zsinórt szegeltem a falra, és arra csipeszelek… vagy épp a polc aljára szerelt függönykarnisra lógatom a csipeszeket. A csipeszek festésében remek segítséget jelentenek a törpéim… lelkesen festegetik kis ujjaikkal a szétszedett alkatrészeket, amiket aztán száradás után tetszőleges sorrendben raktunk össze.

Most az a gondom, hogy nem akarom a sima cetliket feltűzni, mert mégis… az olyan uncsi… szóval a jegyzeteket is dekorálom… egyszerűen, így-úgy… hol a gyerekek festési, zsírkrétázási alátéteként használt maradék hullámkartont használom, hol ugyanerre a hullámkartonra ragasztom a lepedők csomagolásából kimentett kartonokat… arra pöttyözök kontúrfestékkel, vagy vastag filccel írogatok… de a sok mellébeszélés helyett íme a képek 🙂

lámpabura dekoráció… lamp-shell decoration

Amikor beköltöztünk az albérletbe, a lakás első feltűnő adottsága (vagy hiányossága) az alacsony belmagasság volt. A villanykörték szabadon lógtak a plafonról, mivel egy hagyományos mennyezeti lámpa fejbeverő élményt okozott volna (a plafonra simuló lámpák nem adnak elég fényt, és nem is szeretjük őket)… múltkor, amikor az ikeában jártam, felfedeztem egy új típusú rizspapír lámpaburát, ami egyébként inkább párnahuzatra emlékeztet, de elég jópofának, és főleg olcsónak tűnt. Vettem belőle minden szobába egyet… a gyerekszobait ki is színeztük, ami azon kívül, hogy rendkívül dekoratív, nagyon jó mókának is bizonyult! Kingus magára is kent a festékből, elég bőségesen… “hogy szép legyen a testem” mondta 🙂

könyvecskék… little books

Végre valahára elkészültek! Egyenlőre ugyan csak 2 darab, de elkészült az első eladásra szánt, valódi annaság 🙂
A Lola mesékben olvastuk, hogy amikor a kis barátok messze költöztek egymástól, egy-egy könyvecskét kaptak, amelybe leírhatták, lerajzolhatták a mindennapi eseményeket, hogy később megoszthassák egymással. Ez volt az alapötlet, amelyből kiindulva született először a piros M-betűs noteszkönyv (egy P, és egy Á társaságában).

Ennek sikerén felbuzdulva terveztem a grafikailag továbbfejlesztett változatát… már a teljes ABC terve elkészült, de még csak 2 db könyvecske áll eladásra készen a polcomon.
Remélem ezek is elnyerik a nagyérdemű tetszését, és nem győzöm majd gyártani 😀