Vous êtes ici semain prochain? Nous sommes… vacation… je’ai deux fleurs… l’eau… oui… beaukoup d’eau… vendredi… merci… au revoir!
Ily ékes franciasággal bírtam megkérni kedves szomszédasszonyunkat két növénykém istápolására, amíg messze távolban leszünk, otthon. Húsvétra mentünk haza. Anyu nagyon kitett magáért: a világ legfinomabb tiramisuja várt a hűtőszekrényben. A gyerekek imádták a kertet! Nagyon hiányzik mindnyájunknak.
Az elmúlt tíz napban sok rokont, és barátot láthattunk viszont, és rendkívül élvezetes órákat tölthettünk együtt… naná… majd’ 4 hónapot kellett bepótolnunk! Sajnos azonban az idő iszonyú gyorsan vágtat ilyenkor… már visszafelé zötyögünk. Hoztunk magunkkal hazait is, egy nagymama, egy nagynéni, és egy unokatesó személyében. Velünk lesznek pár napig… megnézik végre hol tengetjük napjainkat.
A húsvéti nyuszi oly szorgosan tojt (sokszor igen nagy, és ijesztően szögletes tojatokat), hogy alig fértünk be a kocsiba…
Még két rövid óra, és visszaérkezünk életünk jelenlegi színteréhez…
Keserédes állapot ez… mindenütt jó, de legjobb otthon… de melyik az?
Címke: thoughts
a cumi… the pacifier
Kicsi lányom imádja a cumit. Körülbelül 15 darabot vettünk, és közel ugyanennyit vesztettünk el e rövidke 2 év alatt. A cumitartókkal is ugyanígy jártunk, azzal a különbséggel, hogy volt, ami magától tönkrement, és csak a legszebbet vesztettük el. Így hát megint csak textiles énemet vettem elő… varrtam egy cumibabát. Még javítanom kell rajta, de így is használható… a gyerekbetegségeit meg majd még kijavítom… ha szükségeltetik 🙂
Ezeken a képeken nem rendeltetésszerű használatnak lehetünk szemtanúi… természetesen a cumik tartójának nem célja a földön húzódni kis gazdája után… amint sikerül elcsípnem egy szabályos pillanatot, fotózom… 🙂
Megosztás:
zsebek… pockets
Gyűjtögető ember vagyok, de nehezen rendszerezem a dolgaimat… sajnos. Így mindig is problémát jelentett a rengeteg kacatunk tárolása. Másik “hibám”, hogy rajongok a zsebekért… úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokival… Kézenfekvő, és testhezálló megoldásnak tűnik hát fali zsebek varrása… Számtalan változatát készítettem már el. Volt falvédő, 4 m hosszú, sok zsebbel, a gyermekeim szobájába; íves, dimbes-dombos táj várkastéllyal, a barátnőm kislányának. Volt amit varrtam, és volt, amit papírból készítettem. Használtam a lakás összes helyiségében, mindenféle formában. A zsebek mindenhová elkísérnek… hozzá tartoznak az életemhez… akárcsak a gombok 😉
A fotókon csak egy változatot mutatok meg, talán az egyik legegyszerűbbet. Mégis szeretem…
Megosztás:
hátizsákocska… little backpack
Máté még egészen pici fiúcska volt, amikor hátizsákot kerestem neki. Másfél éves gyerekre nem lehet kapni olyat, ami nem nagyobb nála. Így varrtam egyet… megint… illetve ez volt az első 🙂
A fotómodell szerepét az épp megfelelő korban lévő kis királylányom vállalta magára… könnyen ment, lévén ő is hátizsákbolond. Az első francia kifejezés, amit megtanult: sac á dos 😀
Megosztás:
álomóvók… dreamsavers
Amikor Máté elkezdett oviba járni (még otthon), egy idő után nehezen aludt… félt a szörnyektől, árnyékoktól. Az ő, és nem utolsó sorban saját álmunk védelmében készítettem néhány varázs csecse-becsét.
Először egy szörnyriasztó csengő készült el, amit az ágya fölé benyúló levélre szoktunk felfüggeszteni. Ennek a rendeltetése, hogy ha egy szörny közelít, a csengő megmoccan, és kedves csilingelésével azonnal elijeszti a hívatlan látogatót.
Még ezzel egy időben csináltam egy álomfogót. Az indiánok hite szerint a szerkentyű hálós részén fennakadnak a rossz álmok, míg a jók tovább jutnak a kis álomszuszékhoz. A tollakat időnként meg kell simogatni, hogy a háló megtisztuljon.
A harmadik fityegő már itt készült. Ennek alapelemei a foszforeszkáló báránykák, és felhő társaik. Az éjszakai fényen kívül nincs egyéb funkciója… babona sem kötődik hozzá… egyszerűen csak tetszik 🙂
annabies 