Ó, bár arról számolhatnék be, hogy megnéztük ismét ezt a film klasszikust, és hogy mennyire tetszett… hát ennél sokkal prózaibb a dolog: tegnap egész egyszerűen túlélésre játszottunk. Már kora reggel (már ha a fél 9 korainak számít) elromlott a kedvem, ami később csak fokozódott. Szegény csemetéimet sajnáltam, hogy ilyen marcona börtönőrük akadt. A délután rendkívül hosszú és unalmas volt… megnéztek vagy 3 dvd-t, ami igencsak ellentmond elveimnek, mégis az egyetlen megoldást jelentette a kedélyállapotom elleni harcban. Morcomat a készülő babaházba fojtottam, mintegy terápiás kezelésként. Jó uram este 10-es hazaérkezése sem lendített rajtam, de miután elmesélte a napját, a már-már sikerbe forduló 3D-s kalandját, és még fancsali képemet észrevéve sem vesztette kedvét, ellenben megértéséről biztosított, mit volt mit tennem, megenyhültem… söt… szám mosolyra húzódott… túléltük.
Ma ígérem jó leszek! Különösen, hogy jönnek a hátrahagyott dobozaink!
Szép napot!

Végre a kádban mindkét gyerek… hallom jól szórakoznak. Igen ám, csakhogy a szórakozás tárgya a zuhany… telefröcskölték a fürdőszobát… a textilpelusokat is. Bemegyek, tajtékozva dugom a gyerekek orra alá a vizes pelusokat… kiabálom rájuk: ez mi?… Máté megszeppenve figyel… Kinga halkan válaszol: pelus…
Lehet ezt röhögés nélkül átvészelni?

Ma meglepően korán keltem… háromnegyed 7-kor… ez nálam még szinte éjszaka… különösen, mióta itt lakunk. Kiderült ugyanis számomra, hogy hátrahagyott kis hazánk az időzónánk legkeletibb pontján fekszik… és hogy ez miért fontos? Mert előttem van észak, hátam mögött dél, jobbra a nap nyugszik, balra pedig kél… érted? Keleten kel a nap… nem mintha ez újdonság lenne, de ez a fontos… keletebben korábban kel… ezért van itt később reggel! (Köszönet elmém megvilágításáért Török Zolinak!)… és az én kis szervezetem be lett kéremszépen csapva… addig kíván aludni, amíg sötét van!
Na de hogy a lényegre térjek: 8.45-re vittem Mátét oviba! Az első idegen nyelvű ovis napjára! Olyan ovit találtunk végül, ahol heti 2x tartózkodhat 2 és fél órát… francia környezetben… ez az ovi különben is csak heti 3 délelőtt üzemel…
Szóval… fél 9-kor felkerekedtünk… le a 4-ről a 2 gyerekkel + 2 zsák szennyes ruhával, minthogy ma mosónapunk is volt. A cuccokat az alagsorba, Kingát a hátamra, Máténak elő a lábhajtányt, és már indulhatunk is… hegyet mászni… ugyanis az ovi a hegyi játszótér fölött van. Oviba be, érzékeny búcsú elsőszülöttemtől… kicsilánnyal a hátamon posta, bolt, haza, mosógép beindít… városba be… a vonatsínek alatt átvezető gyalogos alagút levezető szakaszán begörcsölt a combnyakam… mint tegnap… és mint amikor Kingát 8. hónapja hordtam a szívem alatt (lehet, hogy mégis kéne a babakocsi?)… fog összeszorít… elmúlik… pláza… internetre szerződéskötés… elvinni apához, ugyan írja már alá… szerződést visszavinni (már csak a bekötést várjuk!)… mobilszolgáltatóhoz le, üvöltő gyermek mellett megpróbálok értelmes kérdéseket feltenni, és a válaszokat is megérteni angolul… haza, édes, de egyre nehezebb terhemmel a hátamon… út közben rájövök hogy nincs idő hazamenni, folytatni kell az emelkedést egész az oviig… ott folyosón várakozunk… egyre sűrűsödő majdnemtömegben… egyszer csak elhalkulnak a mesehangok, kulcszörgés, és nyílik az ajtó… jönnek kifelé az ovisok… Máté is… gyönyörű mosollyal a száján. Kérdezem, milyen volt? Mondja, jó….azóta sem sikerült ennél többet megtudnom tőle.
Az óvónénik egybehangzóan odáig voltak tőle/érte… ilyeneket mondtak: zseniális, végig mosolygós volt, és lelkes, mindent megértett… dagadozott a májam a büszkeségtől, és kicsit irigyeltem, hogy milyen könnyen fog megtanulni franciául! Kinga is mondja már, hogy bonjour, au revoir, merci beaucoup…
A nap hátralevő részében itthon voltunk… néha lerohantam a mosodába, tettem-vettem… amikor már nem bírtak magukkal csemetéim, lementünk focizni marháskodni… jól szórakoztunk.
Befelé jövet találkoztunk a házmesterrel… ma napközben betörtek az egyik alagsori lakásba… épp a rendőröket várták… ezért kell itt annyi biztosítást kötni?
Este szokásos fürdés, nem szokásos altatással… Máté még Vízipókot nézett, amikor Kinga már aludni vágyott… követte a nagyfiú is szó nélkül, miután megérkezett a családfenntartó, és hopphoppozott egyet kedvenc fiával.
Most minden csöndes… csak a hátam zsibong… és reggel kezdődik minden előlröl… még jó hogy csak heti 1 mosónapunk van!

Ülök a legkisebb helyiségben, gyerekek Pom-pom-ot néznek… egyszer csak hallom:
– Kinga ne nézd olyan közelről, mert elromlik az agyad! (ezt mi szoktuk mondani). Egyszer már nekem is elromlott, de most már visszajavult!! 😀
Én meg bírjam ki nevetés nélkül?

Éjszaka- alvás… vagy mégsem?
Az én kicsi fiam úgy gondolta, ez inkább az anya idomítás ideje… kb. 11- től fél 3- ig ugráltatott, 10-15 perces szünetekkel… ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy bevackoljam magam a jó meleg ágyikómba.
Na jó, ne legyek gonosz, főleg ne a saját porontyomhoz! Sima üvöltéssel kezdődött, mellyel elsőszülöttem pisilési ingerét szokta jelezni, rosszabb napjain. Ezt az akadályt simán vettem, megnyugodva bújtam vissza hites uram mellé. 10 percen belül újabb üvöltésre riadtam… ezúttal a megfejthetetlen sírással szembesültem… cseppem a gyerekek visszafogottságával tájékoztatott nem elfogadható állapotáról… vagyis üvöltött… a fülembe. Néhány percnyi ölbéli simogatás, ringatózást követően megnyílt a drágám szája, és faggatózásomra közölte, hogy igen, fáj valamije… mégpedig a torka… hurrá! Így mi mást is tehet egy jóérzésű anya? Megy, felforgatja a gyógyszeres szekrényt, előveszi a mézes cukorkát, a köhögéscsillapítót (minthogy már köhög is a kisfiú), és előkészít minden más gyógy izét, ami még ilyenkor bevetésre kerülhet.
A 15 perceket kivárva jött még rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás, majd a “félek egyedül” (miután visszaköltözött a saját ágyába)… utána megint folytatódott a rugdosás, nyöszörgés, kínlódás, megint rugdosás… mindennek betetőzéseképpen fél 3-kor kiderült, hogy a füle fáj a drágámnak… egy adag Nurofen oldotta meg a helyzetet. Így végre aludhattunk mindannyian… én Té ágyában. 🙂
Legközelebb csak reggel kezdtek el a fejemre mászva hisztizni… 🙂
Azóta kapott/tak megfelelő homeos bogyókat, infralámpáztunk… remélem ezúttal elkerüljük mind a kruppot, mind az egyéb nyalánkságokat… még nincs élő biztosításunk :O
Gyanítom, hogy mindez a tegnapi szeles idő következménye…. ma ki sem megyünk ezért. 😦