Ó, bár arról számolhatnék be, hogy megnéztük ismét ezt a film klasszikust, és hogy mennyire tetszett… hát ennél sokkal prózaibb a dolog: tegnap egész egyszerűen túlélésre játszottunk. Már kora reggel (már ha a fél 9 korainak számít) elromlott a kedvem, ami később csak fokozódott. Szegény csemetéimet sajnáltam, hogy ilyen marcona börtönőrük akadt. A délután rendkívül hosszú és unalmas volt… megnéztek vagy 3 dvd-t, ami igencsak ellentmond elveimnek, mégis az egyetlen megoldást jelentette a kedélyállapotom elleni harcban. Morcomat a készülő babaházba fojtottam, mintegy terápiás kezelésként. Jó uram este 10-es hazaérkezése sem lendített rajtam, de miután elmesélte a napját, a már-már sikerbe forduló 3D-s kalandját, és még fancsali képemet észrevéve sem vesztette kedvét, ellenben megértéséről biztosított, mit volt mit tennem, megenyhültem… söt… szám mosolyra húzódott… túléltük.
Ma ígérem jó leszek! Különösen, hogy jönnek a hátrahagyott dobozaink!
Szép napot!