Az elmúlt napok elég zűrösen teltek.

Ugye a kocsi meghibásodása okán pár napos csúszásra kárhoztattunk… az elektromos hibát 2 nap alatt hárították el, 29-re lett kész. A kuplung szerelése hétfőtől ma estig tartott (most várom, hogy Peti hazahozza, és feltöltsük az autót)… A hibalista megjegyezhetetlen, a lényege annyi, hogy minden elromlott, ami elromolhatott, ami nem, annak a szavatossága járt le, így azért kellett cserélni. Az egészet megúsztuk egy kisebb kocsi árából (a Ford KA átíratással együtt került ennyibe)… még 1 millió sem volt. 😀
Mint kiderült, a főnök 6-ára bejelentette a kocsit szerelőhöz (Svájcban), így ha most nem lett volna baja, ott úgyis átvizsgálták volna… kb. háromszoros áron.
Szóval még jól is jártak!!! És tulajdonképp zsír új kocsival kelhetünk útra.

A kényszerpihenőt ügyintézéssel, pakolással töltöttük… én mára félhullának érzem magam… remélem Peti jobban bírja!
Annyi a csomagunk, hogy tutira nem fér be a kocsiba minden. Majd később kikerülnek valahogy. Talán teleportálással, vagy Babilon-gyertyával, esetleg egy nagyobb méretű postagalamb hátán. De az is lehet, hogy egy Trifós kocsi elhozza.

Hajnalban indulunk. Először Szentgotthárdra megyünk, és 2 óra alatt pótoljuk be az elmaradt karácsonyi látogatást. Nem tudom mikor indulunk tovább… ilyen apró-cseprő részletek egyenlőre nem érdekelnek. Lényeg, hogy indul a mandula!!!

Elkezdődött… vagy folytatódik?
Tegnap elvittük a Sharant a szerelőnkhöz, nézze meg mitől szállt el az elektronika a hazafelé úton… a diagnosztikai program végigfutott: ABS-rendszer probléma… ezt hosszas küzdelem után úgy tűnt megoldotta egy biztosíték-csere. Feri felesége közben egy bőrönddel ide-oda járkált… pakolt, hiszen wellnessezni indultak Siófokra… így amikor kész lett a kocsi, jóformán beugrott Feri, és már indultak is…
Mi meg elindultunk Pestre családi karácsonyozásra. Már befelé gyanús volt a kuplung. Aztán hazafelé, este 8-kor már beesett, és minden piros lámpánál hosszas küzdelem árán lehetett csak kettesbe kapcsolni. Végül csak hazaértünk.
Reggel mindenkit előszedtünk, akit csak tudtunk, mire lett egy szerelő a kuplunghoz… csakhogy mikor Peti elindult (volna) hozzá, az elektronika újfent csődöt mondott. Újabb telefonok. Az eredmény: 3-án nyit minden valamire való szervíz, és alkatrész beszerzőhely.
Szóval még maradunk, és drukkolunk… hátha megússzuk pár napos késéssel… és remélhetőleg nem a mi gatyánk megy rá a szerelésre.
Kölcsön lónak túrós a háta… vagy hogy is van?

Előljáróban…
A karácsony elég ziláltra sikeredett… nem elég, hogy mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, még az ajándékok terén is elmaradás volt tapasztalható.

Tegnap egész Európa hópaplanba takarózott … sok repteret lezártak, autók csúsztak árkokba… még jó, hogy Peti nem most indult haza… Mi azért este még sétáltunk egy nagyot. Kipirult az egész család, és jól is aludtunk.

Mára elállt a hóesés… délelőtt unokaöcsém jött látogatóba, a kisfiával, Miklóssal. Külön kívánságuk volt, hogy menjünk szánkózni 🙂 Sajnos nem tudtam képeket készíteni, mert az egy főre jutó gyerekek mennyisége meghaladta a szabad kezek számát… legalábbis nálam…

Tavalyi képet teszek… na nem mintha attól tartanék, hogy a szánkózás, mint olyan elképzelhetetlen, de a MI szánkónk… na AZ az…

A szánkózás csúcsszuper volt. Igaz Kinga enyhén szólva hisztizett oda-vissza. Odafelé azért, mert ráült az egyedi tervezésű szánkónkra, amit Máté húzott is egy kicsit, de le kellett szállnia… nehéz volt 🙂 Na itt kezdődött a hiszti… folytatódott a pályán is… olyan lett a kicsi lányom, mint egy jó könyv: letehetetlen…

Akkor hagyta csak abba, amikor a tálcaszánkónkra ráültettem, Máté elé, és együtt csúszhattak le a lejtőn… na azt élvezte 🙂

Hazafelé megint folytatta a hisztit, de ekkor már inkább a fáradtságtól. Azért még gyors ebédkészítés gondoltam belefér alvás előtt. Evett is mindkét csemetém rendesen (spenót, krumplinudli, halrudacska).

Ebéd után Kingát ágyba vittem… az altatási kísérlet azonban nem járt sikerrel… volt sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, de alvás… na az nem volt.

A délutáni szülinapozásos vendégség végét fürdéssel zártuk… 7-kor… utána rövid vacsi… fogimosi, majd egy-két rövid mese, kis cici, és 3/4 8-ra mindkét csimotám horpasztott…

Így kell ezt csinálni, kéremszépen 🙂

Peti egy kölcsönautóval jön haza… a főnök feleségéé volt, de neki vettek egy újat. Így jobb ötletük nem lévén, kölcsön adták nekünk… egy 7 személyes Volkswagen Sharan. 🙂 Remélem be fognak férni a cuccaink, különös tekintettel a kiskonyhára, amit Kingu kap karácsonyra. Fotót majd akkor teszek, ha birtokba veszi a nevezett.

Ezt a bizonyos konyhácskát hetek óta készítem… egy fenyőfa éjjeliszekrényből indult, amit a Vaterán lőttem potom 300 Ft-ért… az útiköltség több volt 😀

Csiszolás, festés, felszerelés… gyerekek mellett több hét. Ma fejeztem be… nem kevés szervezéssel… ugyanis az előző fuvarnál Peti elvitte a fúrót… itthon hagyott nekem 2 db akkus csavarhúzót… ez eddig tök elég. Na, de ehhez a két csavarbehajtóhoz van 1 db töltő… na és itt a baj… ugyanis ez a bizonyos töltő nem működik. Kölcsön kértem egy barátnőm akkus csavarbehajtóját… az utolsó néhány lyuknál lemerült. Hívtam nagybátyám, nézze meg, ha jönnek, és akkor már hozzon nekem fúrót is. Szülinapi vendégeskedés elején, közepén, és végén egy kicsit fúrtam, csavaroztam… kész lett. Már csak a platnikat kell felragasztani, a hátlapon a csavarhelyeket eltüntetni, és táblafestékkel lefesteni.

Mint kiderült, a töltő vezetéke elszakadt… és én ezt nem vettem észre!!! 😀
Nagybátyán elvitte, hátha meg tudja szerelni 🙂

A konyháról, és a múltkori labdácskákról egy hiperszuper fényképezőgéppel (Canon EOS 50D) készítek képeket. Ezt is a főnöktől kaptuk kölcsön 🙂
(mellesleg az objektívet egy barátunktól, a kártyát meg egy másik barátunktól szerváltuk :D)

Szóval a szervezés megy…