itthon-otthon?

Megjegyzés hozzáfűzése

Immár három hete vagyunk itthon, Szentendrén. Kicsit fura érzés volt a hazatérés… 2 hétig magunkhoz sem tértünk. Nem tudtam mit is “kell” ilyenkor csinálni… most akkor hívjak fel minden barátot, hogy HAHÓ, ITT VAGYUNK!, vagy majd mindenki jelentkezik magától. Meló is bejött (MumOnBoard), ezzel is ment az idő. És határozottan állíthatom, hogy jól érzem magam! Kívülállóként ebben a nagy magyar valóságban… a káoszban… tudván, hogy nekünk NEM kell ezzel birkóznunk nap, mint nap.

Eltelt a két hét, anélkül, hogy komolyabban szerveztem volna a találkozókat. Zömmel itthon vagyunk. Élvezzük a kertet – már amennyiben a zuhogó esőben az ablakon kifelé bámulás bármi élvezetet is jelent – élvezzük a teraszt… ezekből mostanában kevés jutott, és nagyon hiányzik mindannyiunknak. Egyetlen hiba van az itthon léttel: apa. Ő ugyanis kénytelen volt visszamenni dolgozni, minthogy még Svájcban sem a fűben terem a pénz…
Hétvégére anyu elviszi a gyerekeket magával barátnőzni. A ráckevei Duna szakaszon fognak nyaralni. Minthogy az előző heti ősz hirtelen nyárba csapott át – mintha a Gyalog Galoppban lennénk… jesszusom, egyre több abszurd Monthy Python kép válik valóssággá -, tökéletes nyaralóidejük lesz. 
Tegnap elvittem csemetéimet a régi oviba. Máté úgy masírozott be, mintha el se mentünk volna… fél év teljesen kiesett, és ott folytatták a játékot a barátaival, ahol abbahagyták. Kingus is simán vette az akadályt, és még ott is aludtak. Szuper szabadnapom volt! Este új barátnőmnél, Katánál (MumOnBoard) voltunk, ahol a fiúk fociztak, kicsi lányom meg menetrendszerűen elkápráztatta a felnőtteket bájos babaságával. Kata édesanyja lelkesen dícsérte nekem a törpém, hogy olyan, mint egy igazi játékbaba… naná 3 fiú unoka mellett ez nem csoda 😀
Az elmúlt két-három hétben Katival is már kerek két napot töltöttünk… egyszer mi mentünk be, most hétfőn meg ők jöttek ki. Szabadságon van a sóbizniszből… ránk is tud szánni egy kis időt. Jót is tesz mindannyiunknak!
Még két és fél hétig maradunk itt, aztán elindulunk vissza… az isten lába project augusztusban folytatódik.

könyvecskék… little books

2 hozzászólás

Végre valahára elkészültek! Egyenlőre ugyan csak 2 darab, de elkészült az első eladásra szánt, valódi annaság 🙂
A Lola mesékben olvastuk, hogy amikor a kis barátok messze költöztek egymástól, egy-egy könyvecskét kaptak, amelybe leírhatták, lerajzolhatták a mindennapi eseményeket, hogy később megoszthassák egymással. Ez volt az alapötlet, amelyből kiindulva született először a piros M-betűs noteszkönyv (egy P, és egy Á társaságában).

Ennek sikerén felbuzdulva terveztem a grafikailag továbbfejlesztett változatát… már a teljes ABC terve elkészült, de még csak 2 db könyvecske áll eladásra készen a polcomon.
Remélem ezek is elnyerik a nagyérdemű tetszését, és nem győzöm majd gyártani 😀

köhögés-köhögés-köhögés

Megjegyzés hozzáfűzése

Kinga nagyon köhög… mindig, és mindenkor… na jó, ez így egy kicsit túlzás, de néha már komolyan így érzem. Szegénykém a délutáni alvásából köhögésre riadt… csak az ölemben ringatva aludt el ismét. Most még alszik, csendben. Közben Té Petivel focizott… jól kipirulva jöttek föl… most ő is elszunnyadt a zsákfotelben. Apjuk meg bicajozni ment gyorsan, amíg nyugi van.

Nem jött jókor ez a betegeskedés. Már félig bepakolt cuccokat kéne kerülgetnünk, és a takarítás finom, friss illatát szaglásznunk… ehelyett kupi van mindenütt. Éppen csak a napi élet kellékeit sikerül el, és összerámolni… fenntartható életteret teremteni… a csomagolás “ejráérünkarramég” maradt… pedig csütörtökön hajnalban indulunk haza!!! Nagyon remélem, hogy a kiskirálylány addigra jobban lesz!

Gyógyszermizériánk is van: drága lánykám nem hajlandó bevenni, ami egy kicsit is hasonlít valamilyen gyógy löttyre… vagy üvöltve, lefogva, száját kifeszítve próbáljuk beleszuszakolni, és a gyógyír jó része rajtunk landol, vagy a józan eszére próbálok hatni, kedves rábeszéléssel, cselekkel (idd meg ebből a kis pohárkából egyedül), az önérzetére próbálva hatással lenni… többnyire sikertelenül. Kizárólag a homeós bogyók csúsznak neki… most abból kap kb. óránként, köhögésre valót, meg a mellkasát, hátát kenegetem baby loof balzsammal… nem tudom segít-e. Éjjel felriadt a köhögésre, az erőszakos módszerrel beletömtünk mindent, amit itthon e kórságra találtunk, és kis idő múltán csodálatosan aludt mellettem… egész éjszaka! Szóval mégiscsak használna, ha hagyná magát…

Kicsit mindig rettegek, amikor este nyugovóra hajtjuk fejünket, vajon meddig tehetjük? Remélem a mai éjjel is sima menet lesz, és nem kell a kórházi folyosók bántóan éles neonfényében ücsörögnünk, megoldásra várva…

Függöny helyett… Instead of any curtain

6 hozzászólás

Amikor készen lettünk a ház átalakításával, otthonossá kellett varázsolni. Az ablakoknál szóba került a függönyözés, de olyan gyönyörűek lettek a vörösre festett fa keretek, hogy nem volt szívem eltakarni őket… a lakás minimalizmusához, és az életmódunkhoz amúgy sem illettek volna a függönyök… így született az alábbi megoldás 🙂

Üvegfestékkel mozaikot festettem rá… praktikus, hisz még az ablakpucolást is megúszom 😀

 

 

a kis blues énekesnő

Megjegyzés hozzáfűzése

Kinga elkapta a bátyjától a köhögést… Máté mára már jobban lett, ellenben a kiskirálylány annyira berekedt, hogy akár blues énekesnőként is megállná a helyét… a melankólikus hangulat is megvan hozzá. Szegény kis betegem csak ücsörög az ölemben, és Dórát néz, meg cumit csócsál… időnként iszonyatosan köhécsel. Amikor épp hozzászól a rajzfilmhez, félrecsapja cumiját, és alig hallhatóan, rekedt suttogással közli mondandóját. Általában csak sokadszorra értem meg, hiszen szépen csengő hangjához szoktam hozzá, nem az agyon dohányozott repedt fazékhoz. A láza már lement, és az éjszakánk is nyugodt volt. Szép kis páros vagyunk mi… az állandó orrdugulással küzdő én, a megszólalni sem tudó, bambulkával.
A fiúk elmentek bicajozni… jól is tették! Legalább ők jól szórakoznak, amíg a csajok pihiznek… szép kis három napos hétvége, mi?
Legkésőbb holnap el kell kezdenem pakolni, hiszen már csak négyet kell aludni a hazaindulásig. Szerencsére Peti is jön velünk, így egyhuzamban tudunk haza autózni… addig meg már csak csomagolni kell, megvenni néhány ajándékszerűséget, és végül, de nem utolsó sorban meggyógyulni!!! Na ehhez kéne szorítani 🙂