Kinga nagyon köhög… mindig, és mindenkor… na jó, ez így egy kicsit túlzás, de néha már komolyan így érzem. Szegénykém a délutáni alvásából köhögésre riadt… csak az ölemben ringatva aludt el ismét. Most még alszik, csendben. Közben Té Petivel focizott… jól kipirulva jöttek föl… most ő is elszunnyadt a zsákfotelben. Apjuk meg bicajozni ment gyorsan, amíg nyugi van.

Nem jött jókor ez a betegeskedés. Már félig bepakolt cuccokat kéne kerülgetnünk, és a takarítás finom, friss illatát szaglásznunk… ehelyett kupi van mindenütt. Éppen csak a napi élet kellékeit sikerül el, és összerámolni… fenntartható életteret teremteni… a csomagolás “ejráérünkarramég” maradt… pedig csütörtökön hajnalban indulunk haza!!! Nagyon remélem, hogy a kiskirálylány addigra jobban lesz!

Gyógyszermizériánk is van: drága lánykám nem hajlandó bevenni, ami egy kicsit is hasonlít valamilyen gyógy löttyre… vagy üvöltve, lefogva, száját kifeszítve próbáljuk beleszuszakolni, és a gyógyír jó része rajtunk landol, vagy a józan eszére próbálok hatni, kedves rábeszéléssel, cselekkel (idd meg ebből a kis pohárkából egyedül), az önérzetére próbálva hatással lenni… többnyire sikertelenül. Kizárólag a homeós bogyók csúsznak neki… most abból kap kb. óránként, köhögésre valót, meg a mellkasát, hátát kenegetem baby loof balzsammal… nem tudom segít-e. Éjjel felriadt a köhögésre, az erőszakos módszerrel beletömtünk mindent, amit itthon e kórságra találtunk, és kis idő múltán csodálatosan aludt mellettem… egész éjszaka! Szóval mégiscsak használna, ha hagyná magát…

Kicsit mindig rettegek, amikor este nyugovóra hajtjuk fejünket, vajon meddig tehetjük? Remélem a mai éjjel is sima menet lesz, és nem kell a kórházi folyosók bántóan éles neonfényében ücsörögnünk, megoldásra várva…