Kinga elkapta a bátyjától a köhögést… Máté mára már jobban lett, ellenben a kiskirálylány annyira berekedt, hogy akár blues énekesnőként is megállná a helyét… a melankólikus hangulat is megvan hozzá. Szegény kis betegem csak ücsörög az ölemben, és Dórát néz, meg cumit csócsál… időnként iszonyatosan köhécsel. Amikor épp hozzászól a rajzfilmhez, félrecsapja cumiját, és alig hallhatóan, rekedt suttogással közli mondandóját. Általában csak sokadszorra értem meg, hiszen szépen csengő hangjához szoktam hozzá, nem az agyon dohányozott repedt fazékhoz. A láza már lement, és az éjszakánk is nyugodt volt. Szép kis páros vagyunk mi… az állandó orrdugulással küzdő én, a megszólalni sem tudó, bambulkával.
A fiúk elmentek bicajozni… jól is tették! Legalább ők jól szórakoznak, amíg a csajok pihiznek… szép kis három napos hétvége, mi?
Legkésőbb holnap el kell kezdenem pakolni, hiszen már csak négyet kell aludni a hazaindulásig. Szerencsére Peti is jön velünk, így egyhuzamban tudunk haza autózni… addig meg már csak csomagolni kell, megvenni néhány ajándékszerűséget, és végül, de nem utolsó sorban meggyógyulni!!! Na ehhez kéne szorítani 🙂