Az elmúlt hetek nem éppen az alkotásról szóltak, annál inkább a folyamatos autózásról, így sajnos nem olyan ütemben haladok a lakberendezéssel, ahogy azt elképzeltem. Ennek ellenére megmutatok néhány részletet, amik azért csak elkészültek…

1. Az íróasztalom a nappaliban
2. Egy fehér kis éjjeliszekrényke, amit a bolhapiacon találtam, és valószínűleg később átfestek
3. A kedvenc székem, amit egy lomtalanításon találtam, és átfestettem türkizre
4. Függöny elkötő, ami eredetileg kabátakasztó volt, és egy bolhapiacon találtam
5. A hálófülkénk (még nincs teljesen kész)
6. A festett szekrényem, a festményeimmel
7. Házi készítésű ékszertartó fa a fürdőszobában

In the last few weeks I could not really work on our new flat but I had to drive all the time. I show some details that I could make anyway…

1. My desk in the living room
2. A white bedside table that I’ve found on a flea market (probably I will paint it later)
3. My favorite chair that I’ve found in the rubbish-shoot and painted it turquoise
4. Curtain-loop that was originally a coat hanger and that I’ve found on a flea market
5. Our alcove (not ready yet)
6. My painted armoir with my paintings around
7. Home made jewel-tree in the bathroom

A héten átvehettük leendő lakásunk kulcsait,úgyhogy most már hivatalosan is elkezdhetünk költözködni. A háztartásunk fele már átvándorolt, és a “műtermemben” pihen. A másik felével még együtt élünk.

A nappali… törpéink még kicsik, tehát még szeretnek mellettünk játszani. Ezért döntöttünk úgy, hogy mivel a leendő nappali egészen tágas, két részből fog állni: az egyik kanapés, leülős, beszélgetős, mesenézős, a sarokban laptopozós terület lesz, a másik a gyerekbirodalom, ahol a legújabb szerzeményem, egy 30-40 éves iskolapad is helyet kap, két kisszékkel, valamint a törpéink kanapéja, és 4 doboz játék – két teljes napot szántam a játékok szortírozására, hogy csak az igazán fontos darabok lakjanak velünk a továbbiakban… a gyerekek is segítettek, úgyhogy összesen kemény egy doboznyit sikerült eltávolítanunk 😀

Térelválasztó gyanánt közreműködik a festett tükrös szekrény (ami csak addig maradhat, amíg el nem adjuk… hehe), valamint a jól ismert IKEA Expedit polcrendszer egy már bevált, 4×2-es darabja. Ez az a polc, ami – egyre növekvő létszámban – minden költözésnél más szerepet kap. Végtelen egyszerűsége révén rendkívül sokrétűen használható, ahogy azt sok IKEA hackernél láthattuk már.

A lakást most újították fel… szép nagy, és világos – ahogy korábban a képeken is mutattam. Az ablakkeretek barnák (ami még rendben van), és sajnos a radiátorok is, amit illene ellensúlyozni, vagy inkább eltüntetni. Ennek érdekében igyekezni fogok nagy fehér, vagy legalábbis világos, lágy esésű, könnyed textileket bevetni. A meglévő függyönyünket kicsit átfestem (erről bővebben majd később), sok növényt teszek az ablakok alá, és egyáltalán… 🙂

A kicsi belmagasság miatt alacsony bútorok lesznek, felettük festményeket tárolunk a falakon (a képek elhelyezéséről, felfüggyesztéséről majd egy későbbi posztban írok), ha már úgyis megszállottan alkotok, ha időm engedi.

 

We’ve got the keys of our new apartment this week so we can start move in officially. The half of our stuffs is already there in my “atelier”, while the other half is still living with us.

The living room… our kids are enough small to enjoy playing beside us. That is why we decided to separate the living-room: one part will be a discussing, relaxing, cartoon watching area with sofas and a small laptop table in a corner; the other one will be the kid’s territory. Here I can place my brand new, 30-40 years old school bench with two small chairs, a sofa for the kids and a small part of their toys – I’ve spent two days trying to select their toys to be able to reduce them for the most important pieces… they helped me, so we filled up one carton (not really big, but almost full) 😀

We use my painted armoire with mirror (just until we sell it… haha) as a room divider and the well-tried Expedit 4×2 shelving unit from IKEA. This shelving unit multiplies and acts variously every time when we move from a flat to another. This is a furniture that is super simple to be extremely variable as you can see at some IKEA hacks.

The apartment is completely renewed with nice, big spaces and lots of light – as I showed it before. All the windows are brown which is not a big deal but unfortunately all the radiators are dark brown (and not the nicest shade) that has to be balanced or rather hide. To reach that goal I will use lots of withe and light colored soft and aerial textiles. I will bleach-paint our recent curtains (more about that later) and I’ll place many plants under the windows and so on…

Because of the low ceiling we will use low-built furnitures with paintings over them all around on the walls… as I make them obsessively, I have to storage them somewhere (about picture hanging solutions later)…

 

Így állunk most… Current status

 

 Ötletelés… Ideas

Még több ötletért, és a linkekért látogasd meg a Pinterest albumaimat itt, és itt, és itt! For the links and more ideas please visit my Pinterest albums here and here and here!

A gyerekek régi vágya, hogy olyan ágyuk legyen, ami alatt bunkert lehet építeni. Egy emeletes ágy túl magas nekik (Máté már egyszer lepotyogott egyről, így azóta viszonylag óvatos lett ezen a téren), főleg az éjszakai átmászkálások miatt. :S
Eredeti tervem szerint a meglévő ágyakat emeltük volna fel, de a barkácsáruházak árait ismerve, sokkal drágább lenne, és persze sokkaltöbb munkával járna, mint új ágyakat venni. Az “új” alatt persze itt csak a számunkra újat jelenti. 🙂 Találtam a neten több ilyen emelt ágyat is. Végül két olyan ágy mellett döntöttünk (a gyerekek véleménye alapján, hiszen ők fogják használni), ami ugyanattólaz eladótól származik… így legalább egy füst alatt elintézhettem. 🙂

The kids dream was to have a bunkbed  for a long time now… to be able to build their own “cave” under it. A normal bunkbed is too high for them (Máté fell from one of them in the summer camp so he plays quite safe since then)… mainly because they still come over us in the middle of the night. :S
My original plan was heightening their recent bed but after some search in the local diy stores it would be more expensive and of course more work then buying new beds (I mean second-hand furnitures that are new for us). So I found on the internet more bunkbeds for sale. Finally we’ve chosen two bunkbeds (from the same seller), based on the kids’ opinion… as they will use them 🙂
Íme a választott ágy. Ezt fogom kicsit feltuningolni, perszonalizálni, esetleg csúszdával felszerelni… The bed we’ve chosen is like this. I will make it fit to the kids’ personality, maybe tuned up with a slider (?):

Amíg azonban az igazi munka elkezdődik, inspirációt gyűjtök 🙂
Until the real work starts I’m collecting inspirational pictures 🙂

 

További ötledadó, vagy csak álmodozásra hívó képekért nézd meg a Pinterest albumomat!
For more inspirational or just simply dreamy photos please visit my album on Pinterest 🙂

Megint költözünk. Új munka, új lakás…
Minthogy megint albérletbe megyünk, kénytelenek vagyunk a jól bevált mindenhova beilleszthető Ikea bútorokkal berendezni a lakást. Ami jó hír, hogy a lakás sokkal nagyobb, mint a jelenlegi, így külön dolgozószobám is lehet végre!!!
A berendezkedés folyamatát, ötleteléseimet közzéteszem, hátha inspirációul szolgálhat másoknak 🙂

Moving again. New job, new apartment…
As this is a flat for rent again we have to use our old, fit-everywhere Ikea furnitures. Good news that this is a bigger apartment that the recent one, so I will finally have my own working room!
I will share some interior design ideas here… maybe they can inspire someone 🙂

Szóval a lakás így néz ki most… How the apartment looks like now:

Műhelyem (!)… My working room (!)

Előszoba… Hall

Gyerekszoba… Kids’ room

Hálószoba… Bedroom

Nappali… Living room

A konyha/étkezőt, meg a fürdőszobát kihagytam. Nincs róla jó fotó, és nem is nagyon variálható. Azért ha érdekes részlet születik, megosztom 🙂

I couldn’t make photos of he kitchen/dining room, and the bathroom. By the way those are not really variable, but in the case of any nice or interesting details I’ll share them also 🙂

No, hát megint eljött a pillanat, amikor költözködünk. Peti utolsó hetét tölti a kiállításiparban. Nagy lépést tett előre, ugyanis egy óragyárnál kapott másfél éves szerződést. Egy barátjával fognak üzletberendezéseket tervezni a minőség és exkluzivitás jegyében. Nem semmi változás lesz ez az eldobható világ után 🙂

Ez a fantasztikus változás azonban áldozatokkal is jár… nevezetesen az éppen kialakulóban lévő életünk újrakezdését jelenti. A gyerekeknek barátaik vannak (egyikük épp nálunk van ma délelőtt, Kingát időnként az őrületbe kergetve :D), nekem is van már kivel beszélgetnem, franciára járok, és kezdenek a szakmai oldalamról is megismerni. Ugyan nem megyünk igazán messzire, ahhoz mégis elég távol, hogy egyszerűbb legyen költözni, mint naponta bejárni. Szóval megyünk… Vallée de Joux… Svájc egy eldugott kis régiója, ami egyébként kedvelt üdülőhely… nyáron kirándulók, télen sífutók lepik el a környező hegyeket (amik mellesleg közel sem olyan magasak, mint amiket az elmúlt időszakban látogathattunk, de a kicsiknek elég lesz), sőt, a hidegebb teleken a tó is befagy, és a tó közepén, a jégpáncél tetején étterem üzemel, ami körül korcsolyázók hemzsegnek… izgi 🙂

A költözködés újabb lakáskereséssel jár persze. Ami nekünk jelenleg jó hír, hogy oda nem nagyon költöznek, így a kiadó lakásokra korántsem olyan nagy a kereslet, mint a Genfi-tó partján. Eddig két lakást néztünk meg… mindkettő nagyobb, világosabb, és az igényeinknek még jobban megfelelő, mint a jelenlegi… és mindkettőben hajlandóak minket megvérni… egészen júniusig! Szóval egyenlőre emiatt nem aggódom. 🙂 A választásunk a munkahelyhez közelebb fekvő, és tárolóhelyekben bővelkedő lakásra esett. Ugyan a másik lakás világosabbnak tűnt, és közvetlen kertkapcsolattal rendelkezett, azonban úgy vélem, hogy a svájci tél-nyár arányban a kert használati értéke elenyésző a beltéri játszókuckókéhoz képest. Oké, a bolt, és a sípályák közelsége sem elhanyagolható érv. 🙂
Szóval mondjuk úgy, hogy a lakás megvan… reméljük 🙂

Volt azonban még egy orvoslásra szoruló probléma: Peti autóval fog járni a márciustól júniusig terjedő időszakban, ami azt jelenti, hogy napi 3 órát fog vezetni, mi pedig gyakorlatilag a városkába szorulunk. A lehetőségek között felmerült az autókölcsönzés, meg az autóvásárlás is. Egy 3 hónapos kölcsönzés árából vehetnénk egy jobb autót is, úgyhogy még mindig elfogadhatóbbnak véltük, ha veszünk egy kisautót, ami utána akár el is adható. Az én körültekintő, és enyhén mániákus uram hónapok óta a netet böngészi, folyamatosan újabb, és újabb koncepciókkal állva elő, hozzáértő barátokkal hosszú úrákon át konzultálva, hogy megtalálja a számunkra leginkább megfelelő járművet. Így értünk el ehhez a héthez, amikor is a sok-sok szűrőn keresztüljutott maradék 4 autóból meg tudtunk tekinteni egyet… amit azonnal meg is vettünk. Hétfőn este találkoztam az eladóval egy kedves barátunk társaságában, aki ától zéig átnézve a kicsi kocsit, mellette tette le a voksát. Az eladó kedves öregúr felajánlotta segítségét a papírok ügyintézésének terén, így elégedetten térhettem haza. Másnap, azaz tegnap dél körül már telefonáltak is, hogy kész a kocsi. Azt hittem először, rosszul hallok… ilyen gyorsan? nem kever össze valakivel? fél nap alatt meglett az új forgalmi, az új rendszámtábla (erről még írok részletesebben), és még biztosítást is kötött? így is mehet a papírmunka?
Este 6-kor, felszerelkezve férjjel, gyerekekkel, pénzzel, útrakeltünk. Sietnünk kellett, mert én még röplabda edzésre akartam menni. Az öregúr és a kocsi is vártak már… valóban minden el volt intézve… a vételár ellenében megkaptuk a papírokat, a kulcsokat, a rendszámtábla felszerelve. Autópályamatricát is helyben tudtunk venni, a benzinkút is a garázshoz tartozott. Mivel egyszerűbbnek (és izgalmasabbnak) láttam az új kocsikával menni edzésre, először Peti ült a volán mögé, kipróbálás ürügyén. Terv szerint később cseréltünk volna (!). Én mentem elől, Peti, az új szerzeményben mögöttem. Az autópálya előtti utolsó körforgalomnál mentem tovább a pálya felé, amikor is láttam, hogy jóuram kihajt a benzinkúthoz… én, mivel visszafordulni már nem tudtam, mentem tovább a leágízások utáni körforgalomhoz. Épp kanyarodtam vissza, amikor megláttam, hogy Peti lehajtott az autópályával párhuzamosan, egy mellékútra. Megálltam, vártam, hátha észreveszi, hogy én nem arra vagyok… hát nem. Oké, hátha ez egy másik ugyanolyan kocsi volt, visszahajtottam a benzinkúthoz… sehol senki. Peti iratai nálam, telefonja nálam. Az én drágám szinte csupaszon ül az új autóban egy idegen helyen… Oké, semmi gáz, biztosan hazament. Szóval én is elindultam azon a bizonyos mellékúton, hátha utólérem. A férjem elveszett… oké, még nincs gond, biztosan hazament. Felmentem az autópályára, indulás haza. Út közben cikáztak a gondolataim… vártam a telefont, melyen a rendőrség szólal meg, miszerint a franciául nem beszélő férjemet megállították, igazolni magát nem tudta, eltévedt, menjek érte. Esetleg idegesen autózik keresztül kasul az országban, nem lelvén az utat hazafelé, nem találván angolul beszélő útbaigazítást. Neadjisten baleset érte, ahonnan még telefonálni sem tud sehova… ennél tovább nem mertem gondolni, így viszonylag kedélyesen hajtottam hazafelé. Nem sokkal városkánk előtt megszólalt a telefon: Máté haverjától hívtak… Peti volt az… nem volt jobb ötlete, hozzájuk csöngetett be, mivel ők beszélnek angolul, és izgult miattunk, nehogy még mindig ott, a világ végén várakozzunk, hátha feltűnik a pasztelsárga Panda.
Így hát némi akcióelemekkel dúsítva, de épségben hazaértünk mindannyian, új tapasztalatokkal, és egy új kisautóval gazdagodva 🙂

Mint utólag kiderült, a mellékúton valóban egy ugyanolyan halványsárga Fiat Panda hajtott el, mint amit fél órával azelőtt vettünk. Mi ennek az esélye? 😀 Peti, amikor látta, hogy továbbhajtok a körforgalomból, eszeveszetten fordult utánam, de azt gondolván, hogy én azonnal az autópályára hajtottam, utánam jött, míg én a leágazás utáni körforgalomnál fordultam vissza…

És akkor a rendszámtábláról: itt a rendszámtábla nem az autóhoz, hanem a sofőrhöz tartozik. Ha valaki autót akar vásárolni, előbb kénie kell egy rendszámtáblát a közlekedési hatóságtól (Office de Circulation), majd azzal, meg az autó forgalmijával felszerelkezve lehet végül birtokba venni az új autót. Ha valakinek van ugyan két kocsija, de azokat csak felváltva használja, osztozhatnak egy rendszámtáblán, hol az egyik, hol a másik viseli azt.

Konklúzió: nálunk semmi sem mehet simán, és mindig legyen nálad telefon 🙂