Ma reggel ismét ovijárat volt… ezúttal azonban drága kicsi fiam egész reggel ellenkezett, mondván ő nem, és nem akar oviba menni!
Azért elmentünk, biztos, ami biztos… sírt a drágám, amikor levettem a kabátját, és a papucsot ráadtam… kapaszkodott a nyakamba… aztán az óvónéni elővett egy hipi-szupi játékot, amit Máté előbb a nyakamba csimpaszkodva nézett (Kinga végig a hátamról figyelte az eseményeket), majd kicsit eltávolodott, végül közelebb merészkedett. Mire a kabátját felakasztottam, és visszanéztem, már el is felejtette, hogy valaha is bármi gondja volt az ovival. 🙂
Miután eljöttünk Kingával, épp csak bemehettünk a boltba, hazajöttünk, elindítottam a mosógépet (mosónap!), ittam a lakásunkban egy kávét, és már mehettünk is vissza a kis ovihősömért.
Az óvónők egybehangzóan állították, hogy “super!”… nem volt semmi gond. Azért Máté még megemlítette, hogy nagyon hiányoztam neki… hadd bökjön még anyai szívembe egy aprócska tőrt.
Megint boltoztunk egy csöppet, hiszen nem bírok el egyszerre egy közepesen nagy bevásárlásnyi cuccot… mire hazaértünk, a “Hiányoztál!”-ból “Nem akarom, nem csinálom, nem megyek, nem, nem, és NEM!” lett… mostanában sűrűn hallom ezt.

2 napja nem mentünk ki… Máté kicsit köhög, és taknyos, de nem ez az oka. Annyira szomorú szürke idő van kint, hogy nincs kedvünk menni, levegőzni… pedig biztosan jót tenne. A másik ok, hogy ugye beüzemeltük az itthoni internetet. Ez egy hozzám hasonló függőnek rettentő kísértés :D… Fura ez most… eddig majdnem minden nap kimentünk legalább kétszer. Úgy tűnik nálunk a kettes valami bűvös szám lehet. 2 gyerek (nem viktorosodunk), 2 nap, napi 2x… éjjel min. 2 kelés… a szoba 3 🙂
Itthon viszont ragyogóan elvannak a gyerekek. Egész nap úgy játszanak, hogy szinte én nem is kellek ide…
Ma lazán dolgozhatnék, ha lenne mit. Ha a számítógép előtt ülök, nem piszkálnak… ide a munkát!!! Na jó, csak kicsit kéne megerőltetnem magam, és tudnék találni tennivalót.
Már megpucoltam az ablakokat (nem nagy kunszt: minden szobában 1 db kb. 90x120cm-es, 2(!)szárnyú ablak van. Mindez simán belefér röpke negyed órába (a fürdőszobai tükörrel együtt).
Hogy egy kis izgalom is történjen ma… Múlt héten kaptunk egy levelet az önkormányzattól (vagy hogy hívják itt), melyben tájékoztattak, hogy Máté iskolás korú, így mi is hivatalosak vagyunk a ma este tartandó ismeretterjesztő előadásra… ott fogják elmondani az itt működő iskolarendszer sajátosságait. Külön kértek minden kedves szülőt, hogy a gyermekek jelen esetben nemkívánatos személynek minősülnek… nem is értem… simán lehet koncentrálni egy-kétszáz fős gyereksereg mellett… nyilván csendben ülnének a fenekükön, hiszen az ő jövőjükről van szó. A kistesók meg még figyelmesebben hallgatnák az előadást, és kíváncsian várnák jól megfogalmazott kérdéseikre a válaszokat! Szóval Peti megy egyedül… remélem figyelembe veszik a jelenlévők várható soknyelvűségét, és nem franciául fognak mindent elhadarni 😀