Ma reggel ismét ovijárat volt… ezúttal azonban drága kicsi fiam egész reggel ellenkezett, mondván ő nem, és nem akar oviba menni!
Azért elmentünk, biztos, ami biztos… sírt a drágám, amikor levettem a kabátját, és a papucsot ráadtam… kapaszkodott a nyakamba… aztán az óvónéni elővett egy hipi-szupi játékot, amit Máté előbb a nyakamba csimpaszkodva nézett (Kinga végig a hátamról figyelte az eseményeket), majd kicsit eltávolodott, végül közelebb merészkedett. Mire a kabátját felakasztottam, és visszanéztem, már el is felejtette, hogy valaha is bármi gondja volt az ovival. 🙂
Miután eljöttünk Kingával, épp csak bemehettünk a boltba, hazajöttünk, elindítottam a mosógépet (mosónap!), ittam a lakásunkban egy kávét, és már mehettünk is vissza a kis ovihősömért.
Az óvónők egybehangzóan állították, hogy “super!”… nem volt semmi gond. Azért Máté még megemlítette, hogy nagyon hiányoztam neki… hadd bökjön még anyai szívembe egy aprócska tőrt.
Megint boltoztunk egy csöppet, hiszen nem bírok el egyszerre egy közepesen nagy bevásárlásnyi cuccot… mire hazaértünk, a “Hiányoztál!”-ból “Nem akarom, nem csinálom, nem megyek, nem, nem, és NEM!” lett… mostanában sűrűn hallom ezt.