Hosszú évek óta készítek tárgyakat, gyakorlatilag amióta az eszemet tudom. Hol ajándékba, hol magamnak, hol használati tárgyat, hol csak nézegetni valót… a lényeg számomra mindig az alkotás folyamata volt, és látni annak az embernek az örömét, akinek éppen készült az adott tárgy. Legtöbbször személyre szabott ajándékot készítek, egy adott alkalomra, de persze akad olyan is, hogy egy régebbi “művem” találja meg végre a gazdáját. Ha emlékezetem nem csal, eddig még egyetlenegy odaajándékozott tárgyat sem sajnáltam utólag… hiszen tudom, hogy léteznek, tudom, hogy részemet képezik, és azt is tudom (de legalábbis remélem), hogy gazdáik szeretik őket, és vigyáznak rájuk.

Ezt a blogot azért hívtam életre, mert úgy érzem, rendszereznem kell… mindent ami volt, és mindent ami ezután lesz. És hogy miért most?

1. Másik országba költöztünk…

2. Peti dolgozik, én otthon vagyok a gyerekekkel… már 4 éve… ez is ok… ki kell találnom, hogy mit akarok kezdeni magammal…

Úgy gondolom, talán most van itt az ideje, hogy újragondoljam a szakmámat… mely részét tudom vajon hivatásként elfogadni? Mibe tudok belekezdeni, ami kisgyerekek mellett is vállalható, úgy, hogy senki ne lássa kárát, de én is visszataláljak magamhoz, kidolgozhassam magamból, ami bent rejtőzik… ez mostanában elsősorban elméletben ment, de volt az életemnek olyan szakasza is, amit talán alkotói válságnak nevezhetnék… semmi sem ment, ami addig rutinként működött…

Egy szó, mint száz… alkotni akarok, és megmutatni az alkotásaimat… talán mindenki örömére… 🙂