Kinga nagyon köhög… mindig, és mindenkor… na jó, ez így egy kicsit túlzás, de néha már komolyan így érzem. Szegénykém a délutáni alvásából köhögésre riadt… csak az ölemben ringatva aludt el ismét. Most még alszik, csendben. Közben Té Petivel focizott… jól kipirulva jöttek föl… most ő is elszunnyadt a zsákfotelben. Apjuk meg bicajozni ment gyorsan, amíg nyugi van.

Nem jött jókor ez a betegeskedés. Már félig bepakolt cuccokat kéne kerülgetnünk, és a takarítás finom, friss illatát szaglásznunk… ehelyett kupi van mindenütt. Éppen csak a napi élet kellékeit sikerül el, és összerámolni… fenntartható életteret teremteni… a csomagolás “ejráérünkarramég” maradt… pedig csütörtökön hajnalban indulunk haza!!! Nagyon remélem, hogy a kiskirálylány addigra jobban lesz!

Gyógyszermizériánk is van: drága lánykám nem hajlandó bevenni, ami egy kicsit is hasonlít valamilyen gyógy löttyre… vagy üvöltve, lefogva, száját kifeszítve próbáljuk beleszuszakolni, és a gyógyír jó része rajtunk landol, vagy a józan eszére próbálok hatni, kedves rábeszéléssel, cselekkel (idd meg ebből a kis pohárkából egyedül), az önérzetére próbálva hatással lenni… többnyire sikertelenül. Kizárólag a homeós bogyók csúsznak neki… most abból kap kb. óránként, köhögésre valót, meg a mellkasát, hátát kenegetem baby loof balzsammal… nem tudom segít-e. Éjjel felriadt a köhögésre, az erőszakos módszerrel beletömtünk mindent, amit itthon e kórságra találtunk, és kis idő múltán csodálatosan aludt mellettem… egész éjszaka! Szóval mégiscsak használna, ha hagyná magát…

Kicsit mindig rettegek, amikor este nyugovóra hajtjuk fejünket, vajon meddig tehetjük? Remélem a mai éjjel is sima menet lesz, és nem kell a kórházi folyosók bántóan éles neonfényében ücsörögnünk, megoldásra várva…

Kinga elkapta a bátyjától a köhögést… Máté mára már jobban lett, ellenben a kiskirálylány annyira berekedt, hogy akár blues énekesnőként is megállná a helyét… a melankólikus hangulat is megvan hozzá. Szegény kis betegem csak ücsörög az ölemben, és Dórát néz, meg cumit csócsál… időnként iszonyatosan köhécsel. Amikor épp hozzászól a rajzfilmhez, félrecsapja cumiját, és alig hallhatóan, rekedt suttogással közli mondandóját. Általában csak sokadszorra értem meg, hiszen szépen csengő hangjához szoktam hozzá, nem az agyon dohányozott repedt fazékhoz. A láza már lement, és az éjszakánk is nyugodt volt. Szép kis páros vagyunk mi… az állandó orrdugulással küzdő én, a megszólalni sem tudó, bambulkával.
A fiúk elmentek bicajozni… jól is tették! Legalább ők jól szórakoznak, amíg a csajok pihiznek… szép kis három napos hétvége, mi?
Legkésőbb holnap el kell kezdenem pakolni, hiszen már csak négyet kell aludni a hazaindulásig. Szerencsére Peti is jön velünk, így egyhuzamban tudunk haza autózni… addig meg már csak csomagolni kell, megvenni néhány ajándékszerűséget, és végül, de nem utolsó sorban meggyógyulni!!! Na ehhez kéne szorítani 🙂

Reggeli közben készítettem ezeket a fotókat… Kinga reggelire mostanában csak inni szokott enni… így mondja legalábbis. Tej, kakaó…

Miután renováltuk az régi-új bicajos utánfutónkat, a gyerekek kipróbálták… az egész délelőttöt benne töltötték 🙂
Volt kis hanyatt esés is, de összességében balesetmentes, nyugodt napot tudhatunk magunk mögött… remélem így is marad 🙂

… az elmúlt napokban, hogy nem volt időm írni…

1. Szombaton végre hazatért apa… nagy volt az öröm!!!

2. Vasárnap rögtön kirándulni mentünk Andiékkal… piknikezni hívtak, de az eső elmosta, így tető alatt eszegettük meg az ebédet. Miután elállt a zuhé, felkerekedtünk, hogy megnézzük a Jura medvéit, és farkasait. Kicsit csalódás volt… nagyon rövidke séta ez egy deszka emelvényen, és a farkasok (3 db), meg a medvék (4 db) olyan jó helyen vannak, hogy alig látni őket… ez persze jó is, csak nem látogatóbarát 😀 Voltak bivalyok is… csordában heverésztek…

3. Hétfőn megint gyönyörű napsütés, irány a tópart… meg a városháza, jogsit intézni. Apa félig velünk, félig a dógozóban… aztán ez utóbbiban cövekelt le. Így ismét hármasban tértünk haza. Hamarosan azért hazatért ő is…

4. Időközben elkezdtem az annaságok fészbúkosítását, ami szintén sok időmet vitte el… remélem megéri 😀

5. Kedd a szokásos: Mátéval oviba, vissza mosni, Kingával fel, vissza mosni, Mátéért oviba, vissza mosni, ebéd, vissza mosni, Kinga altatás, Mátét suliba, vissza mosni, Kinga ellenőrzés, Mátéért suliba (közben iszonyatos égszakadás), vissza mosni, Kinga ébredés… innen sétagalopp 🙂
Este még azért volt egy mosókonyházás.

6. Reggel átjött Andi, együtt dobtuk el Tét az oviba, majd tepertünk Montreaux-be, a lakástulajdonos céghez, hátha sikerül valamit intéznünk lakáscsere ügyben… ha más nem is, Andi legalább értelmesen el tudta nekik magyarázni a szitut… most várjuk a választ… levelet már kaptunk legalább, hogy várjuk a választ 🙂

7. Estére Máté belázasodott… megint krupp… és most nem tudtam megelőzni a szokásos módon 😦
Otthoni dokinéninek telefon… Rectadelt kút éjszakára… még mindig többet használ, mint árt… legalább alszunk éjjel, és közben múlik a duzzanat a torkában. Bevált, aludtunk 🙂
Láz sincs reggelre, és már ugrálna, szaladgálna.

8. Éjjel megvarrtuk az egy-két napja szerzett bicajos utánfutónkat… merthogy ez is történt: az első gyerekülésért cserébe kaptunk egyet… Petiék egyik titkárnőjével bizniszeltünk… jó csere 🙂

9. És mindeközben Kinga leszokott a ciciről… 25 hónapig, és 25 napig volt a szimbiótám… függetlenedik a törpém. 😦