2 napja nem mentünk ki… Máté kicsit köhög, és taknyos, de nem ez az oka. Annyira szomorú szürke idő van kint, hogy nincs kedvünk menni, levegőzni… pedig biztosan jót tenne. A másik ok, hogy ugye beüzemeltük az itthoni internetet. Ez egy hozzám hasonló függőnek rettentő kísértés :D… Fura ez most… eddig majdnem minden nap kimentünk legalább kétszer. Úgy tűnik nálunk a kettes valami bűvös szám lehet. 2 gyerek (nem viktorosodunk), 2 nap, napi 2x… éjjel min. 2 kelés… a szoba 3 🙂
Itthon viszont ragyogóan elvannak a gyerekek. Egész nap úgy játszanak, hogy szinte én nem is kellek ide…
Ma lazán dolgozhatnék, ha lenne mit. Ha a számítógép előtt ülök, nem piszkálnak… ide a munkát!!! Na jó, csak kicsit kéne megerőltetnem magam, és tudnék találni tennivalót.
Már megpucoltam az ablakokat (nem nagy kunszt: minden szobában 1 db kb. 90x120cm-es, 2(!)szárnyú ablak van. Mindez simán belefér röpke negyed órába (a fürdőszobai tükörrel együtt).
Hogy egy kis izgalom is történjen ma… Múlt héten kaptunk egy levelet az önkormányzattól (vagy hogy hívják itt), melyben tájékoztattak, hogy Máté iskolás korú, így mi is hivatalosak vagyunk a ma este tartandó ismeretterjesztő előadásra… ott fogják elmondani az itt működő iskolarendszer sajátosságait. Külön kértek minden kedves szülőt, hogy a gyermekek jelen esetben nemkívánatos személynek minősülnek… nem is értem… simán lehet koncentrálni egy-kétszáz fős gyereksereg mellett… nyilván csendben ülnének a fenekükön, hiszen az ő jövőjükről van szó. A kistesók meg még figyelmesebben hallgatnák az előadást, és kíváncsian várnák jól megfogalmazott kérdéseikre a válaszokat! Szóval Peti megy egyedül… remélem figyelembe veszik a jelenlévők várható soknyelvűségét, és nem franciául fognak mindent elhadarni 😀

Tegnap délután megérkeztek a maradék nélkülözhetetlen dolgaink otthonról… ilyenek a nélkülözhetetlen papírdarabok, textilek, kreatív eszközök. Ilyenek a gyerekek otthon maradt játékai, ami nem tesz ki többet egy köbméternél. Ilyenek még a süteményformáim, a régi zoknik (amikből kiváló zoknilabdákat lehet készíteni), vagy a rengeteg könyv, és a két zsákfotel (na ezektől lett végleg tele a lakás). Azt hiszem most lehet azt mondani, hogy kiköltöztünk… vagy beköltöztünk… ugyanis ma elmentünk az ikeába, ahol megvettük a cuccaink tárolására alkalmas polcokat. Így már egész élhető (legalábbis számunkra) környezetet sikerült teremtenünk.
Ééééééés van végre saját varróasztalom, és tárolóhelyem, ahol az összes anyagom, és kreatív mindenfélém elfér!!! Azt hiszem lassan eljön az ideje, hogy indítsak egy kreatív blogot is, hogy megmutassam, mik készülnek a rengeteg kacatból, amit hosszú évek kemény munkájával halmoztam fel.

A gyerekek élvezték a felfordulást… örültek minden egyes játéknak, ami előkerült a dobozokból. Építeni akartak, majd rombolni, majd kirakózni, majd autózni, majd olvasni, majd vonatozni… élvezet volt hallgatni az örömujjongásokat, amikor egy-egy újabb kincs került elő. És persze, hogy túlpörögtek… 9-kor lehetett őket végre ágyba könyörögni, hogy a meséléstől kicsit megnyugodhassanak… Kinga kis cici után hamar elaludt, de Máténál megint jött az “elviselhetetlenésigazságtalanazélet” érzés. Most Peti bement hozzá, hogy előaludjon neki… ezt nagyon tudja! 😀
Szóval alakulunk…

Ja, és ami a legfontosabb: végre lett internetünk itthon!!!