Hosszas készülődés, jó adag hisztit követően végre elindultunk (hajnali 11-kor) sétálni, felfedezni a környék eddig ismeretlen részeit. Találtunk lakótelepet, csatornaparti kicsi kőszínházat, söt, szemetet is… eldobálva. Máté imádja a színpadot… ha meglát egyet, rögtön előad vmit… táncol, énekel, vagy csak hölgyeimésuraim-ozik… én meg tapsolok lelkesen.

Hazafelé boltban jártunk, ahol is engedtem a napok óta tartó könyörgésnek: vettem nyalókát… hazáig lelkesen szopogatták, majd amikor meglátták a banánt a kezemben, ki lehetett dobni a nyalókát a kukába. Örültem milyen okos gyerekeim vannak, és milyen okos voltam, hogy hagytam, maguk tapasztalják meg milyen vacak is a cukor. Mindaddig, amíg elő nem került valahonnan egy falat maradék csoki…
A nap tanulsága: a legjobb a lukas csokoládé, kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, tejes csokoládé, keserű csokoládé…