Kinga 3 éves

Az indulás időpontja egészen csütörtök kora délutánig bizonytalan volt.  A tíz napja rendelt, raktáron lévő nyári gumik nagyon nehezen jutottak el hozzánk, így az autó nyáriasítása (a beígért gyönyörű idő reményében) csak halasztódott… végül csütörtökön kora délután csak kiszállították, így a gumis csak fel tudta szerelni, mi meg este 7-kor csak el tudtunk indulni kicsiny hazánk felé. Már az út elején megállapodtunk abban, hogy Münchenben töltjük az éjszakát, hisz így talán nagyobb biztonsággal jutunk haza. Az úton végig zuhogó eső kísért. A 6 órás éjszakai szállodázást követően reggel 8-kor már újra a kilómétereket faltuk… kisebb-nagyobb dugókban álltunk, de szépen lassan hazaértünk. Így pénteken délután 5-kor már Szentendrén voltunk. A kullancs-oltás beadása végett orvosvadászatba kezdtünk, hiszen információink szerint 2 héten belül be kéne adni az emlékeztetőt, hogy legyen hatása… mi meg pontosan 2 hétig leszünk itthon. Kata segítségével egy éppen Pomázról Leányfalura hazaigyekvő nőgyógyász ismerős megállt a házunknál, hogy közösen kiokoskodjuk hogy is működik ez… arra jutottunk, hogy ráérünk arra még, így a szúrás elmaradt, Kinga megmenekült. 🙂

Két órával később már egy rockbuli felé tartottunk… Peti régi bandája zenélt, a Missycage. Én fotóztam, legalábbis igyekeztem elfogadható képeket készíteni… egy-kettő egész pofás lett, de azért van még mit tanulnom. A buli végére én a fáradtságtól, Peti a sörtől kipurcanva hagytuk el a Tündérgyárt. Éjfélkor már otthon is voltunk… hiába, nem vagyunk már a régiek. 😀

Szombaton nem keltünk hajnalban. Kinga szülinapi bulijára készültünk… nem vittük túlzásba: Lidliben bevásárlás, majd a Surányitól torta (csókolom, répatorta van?… volt :)) A vendégek délután három körül kezdtek szállingózni. Isteni spontán-ízű összejövetelnek sikeredett. Fantasztikus volt, hogy bár a barátaink nem ismerték egymást (voltak, akik már találkoztak nálunk a nyári bulin egyszer), mégis teljes összhangban telt az este… kivétel nélkül mindenki jól szórakozott, ezt állíthatom. Bizonyságul álljon itt az a néhány fotó, amit elkattintottam… merthogy tényleg kb. összesen ennyi készült… nem kellett pótcselekvéshez nyúlnom, hiszen más dolgom volt: buliiiiiiiii!!!!!!!!! A gyerekek tomboltak, milliónyi apró lábacska dübörgött végig a lakáson, hangos kacagások, elmélyült építkezések, szivacskorong zuhatag, párnacsata… a felnőttek (legalábiis életkoruk alapján) esetében ez borozgatás, evés, beszélgetés, és röhögés formájában nyilvánult meg. A sárkánymentes övezet felszabadító érzés! Főleg remek barátok társaságában! Köszönjük, hogy itt voltatok!

Vasárnap családilag ünnepeltük a kicsi lányt, és a húsvétot. Nagynéném isteni ebéddel várt minket, a gyerekek csokitojásokat kerestek a kertben, majd szülinapoztunk… most ugyan nem 5-ször, és 3 nyelven énekeltük el a szülinapi dalt, de Kingus így is repesett a boldogságtól, és kötelességtudóan fújta el a gyertyáit. Ismét általános megelégedéssel fogadták a kakaós sütimet… így aztán tényleg nem kell cukrász fenoménné válnom… ez kitart, amíg élek 😀

A húsvéti locsolkodás kimerült András és Samu látogatásában… szerencsére 😀 Kingus, a kis virágszál még elég harmatosnak érezte magát ahhoz, hogy maga helyett a szülinapi százszorszépét locsoltassa meg a fiúkkal. Most meg Nana vitte el őket további csokitojások felkutatására… mi meg ülünk itthon kettecskén, nyugiban, a tv-ben meg a Nagy durranás megy…
Kellemes Húsvéti Ünnepeket… Sophie Marceau, és Belmondo örökbecsű klasszikussá vált filmje alapján 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s