sűrű hétvége…

Az utóbbi pár nap annyira jól sikerült, annyi programunk volt, hogy nem tudtam rászánni magam az írásra…

Pénteken találkoztunk végre Andiékkal. A Tropicarium melletti kis állatkert volt a cél, ahova állítólag hótigris érkezett… na őt nem láttuk. Ennek ellenére nagyon klassz sétát tettünk az állatokat nézegetve… egy probléma volt csak: olyan hideg lett, hogy majd megfagytunk. A gyerekek persze ide-oda szaladgáltak, nem éreztek sem fáradtságot, sem hideget. A hidegre való tekintettel nem tartott tovább az egész másfél óránál, amikor is Andi javaslatára náluk folytattuk a bulit. Egy tanyán élnek, ugyanis a nagyszülők gazdálkodásból tartják fenn magukat. Na ott aztán nem kell a kocsiktól tartaniuk… a gyerekek futhatnak kedvükre, amíg csak bírják… gyönyörű a környék, csupa zöld, dimbes-dombos táj. Vendéglátóink megérkezésünk pillanatában előkerítették a már félretett duplókat, kisebb gyerekeknek való játékokat, amit csemetéim rövid időn belül nagy örömmel birtokba is vettek. Klassz délutánt töltöttünk együtt… volt játék, beszélgetés, palacsintázás, társasozás. Kaptunk a végén emlékbe fotókat is kinyomtatva, az állatkerti pillanatfelvételekből. Aminek a legjobban örültem, hogy Andi egy egész dossziényi prospektust, leírást állított nekünk össze, a környékbeli programokról, a szórakozási lehetőségekről, a fontos tudnivalókkal egyetemben.
Induláskor még meghívást kaptunk egy szombat délutáni közös bowlingozásra… örömmel elfogadtam.

Másnap reggel apa elvitte a gyerkőcöket játszóterezni, míg én itthon végignyaltam a lakást… kipucováltam, ami csak időmbe belefért. Kingus hazafelé elaludt… minthogy előző nap meghívtam a házunkban lakó egyetlen ismerősünket palacsintázni (a változatosság kedvéért), így igazi szorgos háziasszonyként a takarítást főzőcskézés követte… a következő napirendi pont az összeszedelődzködés, indulás volt. Andiék már a bowling-teremben voltak, édesanyjával, öccsével, és családjával, meg Andi barátnőjével. Hihetetlen módon magyarokkal voltunk körülvéve! A bowling azt hiszem nem az erősségem… biztosan nem vállalok oktatást… viszont ismét jól éreztük magunkat! A gyerekeknek való tekepályán Máté hihetetlenül ügyesen játszott… a jövő reménysége. A játék után még maradtunk egy kicsit beszélgetni… Kingus eközben rendkívül jól szórakozott: fel-le rohangált, hátán a hátizsákommal, boldogan sikítozva, közben lenyomott egy-két bögre kakaót… Mátét a játékgépek kötötték le.

A késői hazaérkezés sem vette azonban kedvünket, hogy ma reggel ismét útra keljünk. Ezúttal is Lausanne felé vettük az irányt, és a GPS útmutatásait követve nagy nehezen eljutottunk az Olympiai Múzeumba. Itt a gyerekeket a nagy rohangálásban néha már-már elvesztettük a szemünk elől, de hála égnek végül mindig meglettek 🙂
Képek alant…

A délutánt nyugodt családi környezetben töltöttük szerény hajlékunkban, kipihenve az elmúlt 3 nap fáradalmait…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s