szülinapi buli

Tegnap, azaz április 9-én ünnepeltük Kinga második születésnapját. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy Andiék pont aznapra hívtak meg minket ebédelni… egy kis bográcsozás a kertjükben… így együtt köszöntöttük fel a kicsi lányt. Több barátnőm beszámolójából kiindulva nem terveztünk semmi komolyat… majd lesz valami alapon.

Délelőtt Peti, a hős apa elvitte a gyerekeket a tópartra, hogy tudjak itthon készülődni. Sütöttem két kakaós tortát. A csillag alakút Hello Kitty porcukormázas arcával díszítettem, és masni helyett 2 db gyertyát tettem bele… a másik abból az apropóból készült, hogy nehogy kimaradjon bárki is az én egyszerű de nagyszerű sütikémből. Biztosra mentem, nem kockáztattam egy különleges tortával… a kétévesek kiszámíthatatlanok. Így is, amikor a gyertyákat nagy nehezen meggyújtva a csapat elénekelte a “Boldog szülinapot!” köszöntő dalocskát, ahogy lánykámra néztem, egy riadt kis arcocskát láttam… azt hittem pillanatokon belül sírva menekül a szoknyám mögé. Szerencsére nem így történt, hiszen az ének rövid volt, és a gyertyák elfújásának problematikája sokkal érdekesebbnek bizonyult holmi riadalomnál.
Természetesen, jól bevált szokásunkhoz méltón most is legalább egy órával később érkeztünk a beígért időpontnál… ismernek már… ez sem jelentett gondot.

A gyerekek végig istenien játszottak… megint. Kingu hosszasan üldögélt a trambulinon… a szétdurrant lufik színes darabkáit szedegette. Időnként fel-felugrált, szaladgált egy-két kört, majd visszahuppant a gumiasztalra.
Máté traktorozott, autózott, Guillome után rohangált, majd eltűnt a fiúk szobájában.

Én végig a megfázás elhatalmasodó tüneteivel küszködtem. Mire elérkezett a vacsi ideje, a fejem egy belülről zsibongó, szétrepedni készülő burában volt, ahova hang nem nagyon jutott be, de annál több lé szándékozott távozni, a legkisebb nyílásokon át… bedugultam, fájtam, kívül-belül. Próbáltam magam tartani, így csak itthon hagytam magam ledönteni… sajnos nem hites uram, hanem ezúttal a nátha által.

Mindazonáltal a buli nagyon klassz volt. Kinga részletekben kapta meg az ajándékait. Ugyanúgy örült a fentebb említett, japán kultuszmacska portréját viselő, saját bejáratú takarónak, mint a Szépség és szörnyeteg Walt Disney-s változatának zenéjét játszó, állatos kártyákat rejtő zenedoboznak. Legnagyobb meglepetésemre egy kis gumihercegnő kivételével nem kapott játékot… azt viszont rajongott bátyjától kapta. Nagy meglepetésül szolgált az Andiéktól kapott szuper kulacs, amit szerintem Máté kicsit irigykedve nézegetett, zöld színe okán. A játékoknál mindenesetre sokkal többet jelentett a jó társaság… ez volt az igazi ajándék!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s