Mostanában ritkán ülök le blogot írni. A jó ég tudja miért. Talán kezdek itt otthonosabban mozogni, nem a gyökereimbe kapaszkodok minden pillanatban. Vagy épp azért, mert minden napra jut valamilyen elfoglaltság. A gyerekek oviban-suliban. Pontos időbeosztás szerint éljük napjainkat. Igaz, délutánonként már általában itthon kuksolunk, de akkor sem a blogolás az első. Pedig továbbra sincs sok barátunk. Nekem Andi jóformán az egyetlen. Peti egész nap az irodában… talán ott van barátja, de szerintem nincs igazából. Igaz, nem tudom milyen a férfibarátság… haverság? Igazi mély barátság? Vajon mindent megbeszélnek egymással, ahogy mi csajok? Andi igazi jóbarát! Azt hiszem kölcsönös támaszt jelentünk egymásnak, még akkor is, ha ő már hosszú évek óta él “idegenben”. Nagy szerencsénk volt egymással… vagy a sors keze? A lényeg, hogy nem vagyunk egyedül 🙂
A gyerekek barátkoznak, de továbbra is emlegetik az otthoniakat. Máténak ugyan van itt a suliban vagy 4-5 jó barátja, de a legjobb barátok még mindig Szentendrén vannak. Pannika, Ádám, Mészáros Máté, Milán (aki unokatestvére), és akiknek nem mindig jut eszébe a neve, de tudom, hogy barátként gondol rájuk… “az a kislány, aki közel lakik a házunkhoz, és szoktunk hozzá menni” (Vanda Liszka), vagy “a másik barátom az oviból” (Csani)… és még sokan mások.
Engem személy szerint nem zavar, hogy bezárkóztunk. Sokkal több időm jut magamra, a “dolgaimra”.
Elkezdtem Andi révén bohócdoktoroknak készülő köpenyekre motívumokat varrni. Hétfőn adtam le az első adagot. Szerencsére nagyon elégedettek voltak a munkámmal. Csak azt hallottam, hogy “génial”! A félreértések elkerülése végett, ez nem jelenti, hogy zseniálisnak tartanának, csak simán nagyszerűnek ítélték a munkámat… nagyon hízelgő 🙂 És nem kevésbé az, hogy azon nyomban ki is fizettek, sőt, januárra beígérték a következő megbízást 🙂 Szóval nem hoztam szégyent sem Andira, sem magamra… amitől azért nem igazán féltem 😀
Az ékszereimből még nem adtak el semmit… sebaj, elajándékozgatom… úgy talán lesz, aki örül neki.
A fali magasságmérőnek sem lett gazdája, de majd találunk.
Viszont egy kedves barátném férje ma rendelt tőlem két noteszt 🙂 Talán így, kicsiben kell kezdeni 🙂
Ééééés december 19-től én leszek Kemény Kriszta új kéznyűvésze a Foltboltban. Ez is valami. Szóval alakulunk…
Azért néha jövök, és beszámolok! Bence kedvéért 🙂