karácsony svájciasan

Ez az új design alaposan kibabrált velem… nincs bejelentkező oldal, nem tudtam belépni, hogy írjak 😦 Kicserélem egy másikra, hátha az jobb lesz 🙂

Na, de amiről írni akartam…
Ahogy közeledik a karácsony, az ember lánya nézelődik, bekukucskál ablakokon (ha épp úgy adódik), kirakatokat, weboldalakat nézeget. Ismerősök körében is óhatatlanul felerül a téma. Így van ez velem/velünk is… naná! Idegen kultúrában, országban, vagy csak új helyre költözvén még inkább így van ez. Ki kell tapasztalni mik a helyi szokások. Hát mindenesetre kicsit mások, mint otthon. Először is itt a Mikulás karácsonykor jön. December hatodikán csak a mi gyerekeink kaptak szerintem kis ajándékokat. Itt csak a nagyobb városokban lévő katolikus egyházak szerveznek Mikulás-ünnepséget hatodikán. Furcsa ez nekem… ezek szerint mi otthon igencsak vallásos hagyományokat követünk, minden meggyőződésünk ellenére. Mondjuk otthon sosem tudtam eldönteni, hogy ki hozza a karácsonyi ajándékot. Mivel a családunk nem igazán templomba járó fajta, az angyalkák nehezen emészthetőek számomra, bár tagadhatatlanul vonzó teremtmények. Jézuska közreműködését még nehezebb volt befogadnom. Nagyon sok helyről hallottam, hogy ő hozza az ajándékokat. Még olyanoktól is, akik egyáltalán nem vallásosak. De ha nem hisznek benne, akkor miért mondják? Akkor már inkább az angyalkák 😀
Egy könnyebben elfogadható álláspont, hogy a Mikulás az ajándékozó. De akkor most hogy is van? Jön 6-án egy kis étvágygerjesztővel, majd visszatér karácsonykor az igazi meglepetésekkel? Elég faramucin hangzik, de hát nagyobb dolgokat is megmagyarázott már az emberi találékonyság.
Lényeg a lényeg, hogy itt a karácsony kicsit más, mint otthon. Kezdődik a Mikulással, és a karácsonyfával folytatódik. Ugyanis sok helyen már most áll a feldíszített karácsonyfa, a 24-i (vagy 25-i?) fellépését várva. Ahogy megtudtam, sok faluban ingyen fát kapnak a helyiek, mert úgyis olyan sok van. És ha már megvan a fa, miért nem aggatnának rá díszeket? Na igen, de akkor hol itt a meglepi? Sok erkélyen látni szintén tetőtől talpig felöltöztetett fákat… mi azért tartjuk magunkat a bevett szokásokhoz.  Csak szenteste napján díszítünk. Ezúttal az itthon talált kacatok lógnak majd a fán, nem veszek fölösleges bolti csodákat.
Szóval a fát már mi is megvettük. A lépcsőházban lakott mostanáig, egy szép szürke cserépbe ültetve. Igen ám, de ma feljött a közös képviselő, és rám szólt, hogy márpedig a lépcsőházat nem szabad otthonosítani! Fenyőfa sipirc!!! Jó is, hogy mondta, mert ezáltal észrevettem, hogy hullanak az említett fa tűlevelei. Szegénynek melege van. És ahogy Kingus megállapította szúr is. Mondtam én Petinek, hogy Normandiai fenyőt vegyünk, az bababarát! Tehát a fa költözik… le az irodába, az erkélyre. Aztán karácsonykor vissza, hogy itt sorvadozzon a szobában. 😦
Kap majd szép díszköntöst, és legalább vidáman haldokolhat… január hatodikán, ha kibírja addig, meg megint elköltözik, remélhetőleg jobb helyre, ahol friss levegőn lehet, és nagyobb földbe kapaszkodhat.

Az adventi koszorú már csak egy gyertyát tartogat, az ajándékok nagy része a pincében várja, hogy kicsi gazdái kezébe kerüljön már. A díszek készülnek, legalábbis fejben. A gyerekek is izgatottan várják a nagy estét. Minden nap megemlítik. Mi másról is lehetne beszélgetni ilyenkor? 😀

Csapó, action!

Azonban előbb egy másik nagy napra készülünk: Máté szülinapja lesz holnap, az iskolás barátaival a buli meg pénteken. Na ez a másik… otthon sosem volt gond, hogy eljönnek-e a barátok a bulira, vagy sem. Itt ez is para. Egyenlőre az 5 meghívott közül csak egy kislány anyukája jelzett vissza… mégpedig nyers egyszerűséggeél annyit írt, hogy sajnálja, de Djelza nem jön a buliba. A többiekről semmi hír. Holnap remélem kiderül mire kell készülnünk. Ha senki sem akar jönni, bennem egy világ fog összedőlni, de Mátét megpróbálom fájdalommentesen kivezetni ebből a kellemetlen helyzetből. Szombaton mindenképp megünnepeljük a nagy 5 évesemet! Holnap érkezik ugyanis Nana, és Gotthárdi Mama. Jönnek 5 napos villámlátogatásra. Ugyanis nem megyünk haza karácsonykor. Ez lesz életem első nem otthon töltött karácsonya. Már most hiányzik a családom 😦
Szóval szombaton bulizunk. Az előkészületek kicsit megtorpantak, minthogy az utóbbi három napban itthon betegeskedtem. Viszont úgy néz ki túlélem, úgyhogy megint teljes erőbedobással készülhetek a mindennel is. A családi bulira meghívtuk Andiékat is, hiszen ők is szinte családtagok már. Meg aztán itt nincs is más közeli barátunk. Szóval 10 emberes buli lesz. És amikor ez realizálódott bennem, akkor döbbentem rá, hogy nincs 10 embernyi poharunk, tányérunk, evőeszközünk. A pohár-kérdést aránylag olcsón megoldottam az egyik dekorációs üzletből. Isteni műanyag kristálypoharakat vettem. Zöld színűeket!!! Ahogy Máté szereti. A tányér, és evőeszköz még kérdéses, de az ismeglesz 🙂 Talán holnap délután beugrom az ikeába, amikor anyuékért megyek a reptérre. Addig is megírom a llistát, hogy mit kell még beszerezni, elintézni… de ezeket szerintem utólag fogom leírni, hiszen a tervek semmit sem jelentenek… ezt már megtanultam 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s