Sokat töprengtem mostanában, hogy vajon érdemes-e ide feltenni mindent, amit festegetés címszó alatt művelek, amik a kiállítás(ok)ra készülnek. Végül úgy döntöttem, hogy megmutatom… lesz, amit egészben, lesz, amit csak részleteiben, de talán nem csak engem érdekel, amin épp dolgozom… 🙂
Így tehát jöjjön a folytatás…
A pitypang központi szerepet játszik az életemben… néha (inkább ritkán), mint gyűlölt gyomnövény, de legtöbbször a gyermekkoromra emlékeztető, mindig megújuló, örök érvényű, csodálatos, és változatos mementó… szétröppenő apró ejtőernyőseivel együtt. A saját gyermekeimet éppúgy rabságban tartja, mint anno engem… talán nem is anno… ezért is készülnek ilyen témájú képek.
Az egyik:
… és egy másik:
annabies 
Nagyon nagyon jók!!!
KedvelésKedvelés
köszönöm 🙂 igyekszem
KedvelésKedvelés
Mind a kettő tetszik, az első a csipke miatt, remek megoldás, meg a szálakon libegő magok (nekem azok:P)… A másodikon pedig ahogy szétspriccelnek a magocskák, és áll magában a fej, de mégsem magában…. Szuper!
KedvelésKedvelés
🙂 attól tartok itt nem állok meg… lesz még folytatásuk
KedvelésKedvelés